Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A nyelvész majd megmondja
A nyelvújítás kora lejárt

Hiába a törvény, az üzletek, boltok, kávézók cégérén még sincs feltüntetve a magyar felirat. De vajon miért kéne például egy kínai zöldségesnek magyar kiírás? Hasznos-e, egyáltalán betartható-e ez a törvény? S vajon a tudományos szakkifejezéseket nem lenne-e érdemes magyarítani? Lássuk, mit gondol erről a nyelvész.

Kálmán László | 2010. április 19.
|  

„Egy felülről ránk erőltett törvény”

B. Béla kérdezi: mit gondolok arról, hogy ,,a meghozott törvény ellenére rengeteg üzlet, bolt, kávézó kirakatában vagy cégérén nincs feltüntetve a magyar megfelelő.” A következőket gondolom erről:

1. A törvény alapgondolata vitatható. Emberjogi szempontból nem megalapozható az az állítás, hogy minden szöveget jogunk van érteni, amit látunk — ez csak a közérdekű és közpénzből létrehozott szövegekre érvényes, tehát állami hivatalban és önkormányzatokban nyilván nem szabad az emberek számára érthetetlen közérdekű nyilvános szövegeket használni. De hogy például egy kínai zöldségesnek, aki csak kínai vevőkre számít, magyarul is ki kellene mindent írnia (a kínai feliratokkal azonos méretben), annak nincs emberjogi alapja. Az más kérdés, hogy jobban jár, ha magyar vevői is vannak, de ez az ő dolga.

Egy kínai „szupermarket”
Egy kínai „szupermarket”
(Forrás: Wikimedia Commons)

2. A törvény eleve kudarcra volt ítélve, hiszen kivételt kell tenni a védjegyekre vonatkozó védelemben részesülő feliratokkal. Viszont majdnem bármit be lehet jegyeztetni védjegynek, így aztán nemcsak a cég neve, de még a jelszava, termékeinek a fantázianeve stb. is mentes lehet a törvény alól.

3. A nyelvészek kezdettől fogva ellenezték a törvényt (még aláírásgyűjtést is szerveztek), kivéve talán néhány olyan nyelvészt, aki remélte, hogy majd szakértői véleményeket kérnek tőle ilyen ügyekben, és ebből haszna lehet. De például azok, akikre végül rábízták a véleményezést (tudtommal ingyen), kezdettől fogva tiltakoztak. Például azért, mert már maga az ,,idegen szó” sem értelmezhető pontosan a nyelvészetben. Nem lehet tudományos eszközökkel megállapítani, hogy mikortól számít egy kifejezés meghonosodottnak. Gondolom, bajban is lennének, ha valaki a non-stop kifejezést bepanaszolná, mert egyrészt nincs bevett magyar eredetű megfelelője, másrészt nem eldönthető, hogy még ,,idegen” kifejezésnek minősül-e.

Talán még egy rosszmájú politikai megjegyzést is megengedhetek magamnak. Ezt a törvényt valószínűleg azért hozták meg, mert úgy tűnt, hogy népszerű lesz. De nem kérdezték meg róla a szakembereket, az Akadémiával való konzultálás formális volt. (Pontosabban: az Akadémiára látogató politikusok közölték, hogy milyen törvényt szándékoznak meghozni, majd meg sem várva az akadémikusok reakcióit, távoztak egy másik helyiségbe, ahol a kamerák elé állhattak.) Ugyanezek a politikusok ellenzékből ennél sokkal jobban előkészített és sokkal fontosabb törvényeket is azzal támadtak, hogy azokat ,,konzultáció nélkül” akarták ,,felülről ráerőltetni” az emberekre.

Demokratizmus vagy kisebbrendűség?

A kérdés így hangzik: Számos tudomány szaknyelvében rengeteg idegen szó fordul elő. Ön szerint lehetne ma Magyarországon nyelvújítást csinálni és ,,magyarítani” a szakszókincset?

Biztosan nem utoljára lesz szó erről a kérdésről. A tudománynak (mint ahogy más szakmáknak, például az üzleti életnek is) a világon mindenütt sajátos szakszókincse van, ami a kívülállóknak nagyrészt érthetetlen. Ebben nem sokat számít, hogy idegen vagy magyar eredetűek-e ezek a kifejezések. A magyar eredetűeknek esetleg annyi előnyük lehet, hogy könnyebb rájuk emlékezni, mert a részeik emlékeztetnek más magyar szavakra. De például az orvosok erről másképp gondolkoznak, nekik a görög-latin szavak alkalmasabbak erre a célra, mert ők ezekben ismerik fel jobban a részeket, és a magyar megfelelőik gyakran hosszúak és körülményesek.

Az orvosok valószínűleg nem örülnének a magyarításnak
Az orvosok valószínűleg nem örülnének a magyarításnak
(Forrás: Kelemen Zoltán Gergely/MTI)

Ne ringassuk bele magunkat abba az illúzióba, hogy azért nem értjük a tudományos szövegeket, mert idegen eredetű szavakat használnak. Attól nem lesz a nagyközönség számára befogadható egy-egy tudományos gondolat, hogy az idegen eredetű szakkifejezéseket magyar eredetű szakkifejezésekkel helyettesítjük. Ahhoz, hogy tudomány többek számára hozzáférhető legyen, egészen másra van szükség: olyan tudósokra, akik képesek magyarázatokkal és példákkal a nagyközönség számára érthetővé tenni a tudományos elgondolásokat. Ennek semmi köze a szavak eredetéhez.

Ennek ellenére időről időre felmerül a magyarítás igénye (más országokban is előfordul, persze ott más nevet kell rá használnunk: franciásítás, lengyelítés stb.). A magyar nyelvújítás különleges eset volt, mert akkoriban nemcsak a szakszavak voltak idegen eredetűek, de egyáltalán nem is magyar nyelven születtek a tudományos szövegek. A Tudományos Akadémia létrehozása is azt szolgálta, hogy magyar nyelven műveljék a tudósok a tudományokat és az irodalmat. (Ezt nevezték akkoriban a magyar nyelv művelésének, nem pedig a nyelv megváltoztatására, a változások befolyásolására irányuló igyekezetet.) Az idegen eredetű szakkifejezések magyar eredetűekkel való felváltása nem lett volna feltétlenül szükséges, akár a nyelvújítók túlbuzgóságának is tulajdoníthatjuk.

Általában az idegen eredetű szavak kerülése kétféle okra vezethető vissza. Az egyik egyfajta ,,demokratizmus” – legyenek mindenki számára érthetőek a szakkifejezések! Ez valószínűleg reménytelen, hiszen a legtöbb szakkifejezés nem az idegen eredete miatt nem közérthető. A nagyközönség kedvéért nem érdemes magyarítani, legfeljebb – mint említettem – maguk a tudósok esetleg könnyebben meg tudják őket jegyezni. A másik lehetséges ok valamiféle nemzeti kisebbrendűségi érzés. Például a második világháború után megszűnt Franciaország több évszázados egyeduralma a távközlés területén. Ennek egyik jele az volt, hogy egyre inkább Amerikából származtak a műszaki újítások (például maga a számítógép is). Ez a franciákat meglehetősen nyomasztotta, és szimbolikusan úgy próbáltak ellene hadakozni, hogy minden műszaki szakkifejezést ,,franciásítottak”. Persze ez csak szimbolikus, sőt, mágikus eszköz volt, aminek gyakorlati jelentősége nem volt, az előnyüket ezzel nem tudták visszaszerezni. Tehát pusztán mágikus okokból sem érdemes magyarítani.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
4 Krizsa 2013. január 17. 07:14

Mindenkinek vannak jogi, orvosi, adózási, pénzkezelési, stb. problémái. Még a legegyszerűbb problémák megoldásához, még egy több diplomásnak is ügyvédet, könyvelőt, stb. kell FIZETNIE. Az átverés igy is elkerülhetetlen és megtorolhatatlan. Az orvos beteggel (és egészségessel is) azt csinál, amit akar. Amit tanult az egyetemen, lazán belekeverve hozzávéve a saját "izlését", jogi önvédelmét, illetőleg ostobaságát.

A közérthetőséget kell megkövetelni azoktól a szakmáktól, amelyek a KÖZ zsebébe nyúlhatnak és az egészségét kontrollálhatatlan módon tehetik tönkre.

Tehát olyan törvény kell, amely megköveteli a közszolgálattal foglalkozó szakmáknak az átlagember számára szükséges információk "lehozatalát" annak érdekében, hogy a saját értelmi szintjén dönthessen a saját sorsáról. Minden közszolgálattal foglalkozó szakmának ki kell dolgoznia egy "közlekedő nyelvet", legyen az bármilyen szavakból összetéve. A követelmény pl. az orvos felé: mit akar a "kliens"? Mik a lehetőségei? Ebből ő (és nem az orvos) mit választ? EZ NEM egyszerű? Nem. Nem is lehet a végtelenségig lehozni a megérthetőség követelményét? Persze, hogy nem. De ha meg sem próbálják megközeliteni az emberközpontú célt, akkor ma már végsosoron a nyilt, pofátlan és ellenőrizhetetlen átverés a cél. Mint pl. a gyógyszeripar pofátlan, egészségromboló profitéhsége...

3 őszapó 2010. április 26. 21:33

Kedves kalman. A nyelvápolás és a nyelvművelés igényeivel kapcsolatos megállapításunkat természetesen nem statisztikai felmérésekkel, hanem "mindössze" személyes tapasztalatainkkal támasztjuk alá: kezdve némi pedagógiai, majd egy tíz éves országjárás vezetői (tudományos ismeretterjesztői) múlttal, folytatva egy olyan szolgáltatással, ahol bonyolult jogi magyarázatokat, törvényhelyeket kell "lefordítani", egyszerű szavakkal érthetővé tenni az ügyfeleinknek. Mindezt a világhálón való barangolásunk is kiegészíti, ahol elrettentő helyesírási hibákkal találkozni (mintegy alátámasztva, hogy nem mindenkiben található meg a tárgyi igény), de emellett, sok olyan példa is akad, hogy még a határon túli magyarság részéről is kijavításra kerülnek a magyar nyelvi szabálytalanságok, nyelvtani tévedések (például így néztünk utána az "egyelőre" szó etimológiájának is).

A többi megállapításával nem kívánok vitatkozni, hiszen szó sincs arról, hogy valamiféle nyelvrendőrségnek még valami halvány gondolata is fölmerülne bennünk nyelvünk alakítása érdekében, ebben a fene nagy globalizációs, információáradattal terhelt korunkban. S nyelvápolás, nyelvművelés, a magyarítás végül is kultúra, illetve közérzet kérdése. Személy szerint zavar ha egy idegen szó miatt nem értem világosan a mondanivalót.  Olvasott szöveg esetében ez nem gond, ott az idegen szavak, meg a francia, német, angol nyelv szótára meg az értelmező kéziszótár.. Mindössze egy számunkra elrettentő példával zárom a hozzászólást, amely esetekben talán nem ártott volna nyelvész tudósaink határozottabb kiállása, a csendes - ahogy esik úgy puffan - visszahúzódás, a nyelv szabados alakulásának helybenhagyása helyett: a valamikori botrányszereplő Citadella-4You Kft nevéről van szó, ahol egy angol hülyét kapna ha meghallaná, hogy ennak a magyaros ejtése: [citadella forjúúú], holott az ő olvasatában ez valahogy úgy hangzana, hogy: [szájtödelö fo*'jú]. Bocsesz, hogy itt most lazán magyar betűkkel helyettesítem az angol fonetikát.

2 kalman 2010. április 26. 16:02

Kedves őszapó, nem nagyon tudok mit mondani arra, amit ír:

A magyarítás kora még nem járt le. A nyelvápolás és a nyelvművelés igénye nem veszett ki ugyanis még a magyarságból.

Én nem mernék "a magyarságról" így általában nyilatkozni, különösen arról, mire van igénye, és mire nincs. (Az Ön esetében sem értem, miből szűrte le ezt a következtetését.) Én csak arról beszéltem, hogy milyen körülmények szoktak ahhoz vezetni, hogy az emberekben kialakul az az érzés, hogy "magyarítani" ("franciásítani", "lengyelíteni" stb.) kellene. Persze mint más esetekben is, szándékos "rásegítéssel" is lehet piacot teremteni az ilyen igyekezetekhez, például be lehet beszélni a hozzá nem értő közvéleménynek, hogy "magyarításra" ("franciásításra", "lengyelítésre") stb. van szüksége. Ez azonban végképp nem nyelvészeti, hanem marketing-kérdés.

Ezért mindazon idegen szavak magyarítása indokolt, amelyeknek van magyar megfelelőjük, és annál inkább, minél szélesebb körben használják. Teljesen elfogadhatatlannak véljük például a vincseszter szó használatát a merevlemez helyett.

Szerintem "a magyarság" nem alkot ilyen sommás, érvekkel alá nem támasztott ítéleteket. Erős a gyanúm, hogy Ön nem kérdezte meg "a magyarságot". Mindenesetre a magyar eredetű szavak használatának meglehet az az előnye, hogy (ha magyar elemekből áll) felidéz más magyar szavakat, pl. a vincseszter helyett a merevlemez utal arra, hogy lemezről van szó. Ennek a praktikuma nem nagyon cáfolható, de tudnia kell, hogy a nyelv számtalan esetben nem a praktikum irányában változik (erről írt Simonyi Zsigmond is, a 19. és 20. század fordulóján megjelent A magyar nyelv című könyvében). Másrészt hátránya is van annak, ha már létező szavakkal asszociálódik egy-egy "magyarított" szó, félrevezető lehet, interferenciát okozhat, stb. Szóval szerintem rá kéne bízni az emberekre, hogy melyiket használják (pl. a vincseszter és a merevlemez közül, mert végső soron csak azt tekinthetjük "a magyarság" döntésének, hogy melyik nyelvszokás válik uralkodóvá.

1 őszapó 2010. április 19. 21:23

A magyarítás kora még nem járt le. A nyelvápolás és a nyelvművelés igénye nem veszett ki ugyanis még a magyarságból. Ezért mindazon idegen szavak magyarítása indokolt, amelyeknek van magyar megfelelőjük, és annál inkább, minél szélesebb körben használják. Teljesen elfogadhatatlannak véljük például a vincseszter szó használatát a merevlemez helyett. Hasonló nyelvtörő a grépfrút szó, helyette is célszerűbb lenne a citrancs szó szorgalmazása, azonban ez utóbbi szélesebb körben történő el nem fogadása inkább arra példa, hogy természetesen semmit nem szabad eröltetni, azaz óvakodni célszerű az eröltetett magyarkodástól.

Egyetértünk azokkal a véleményekkel, hogy a nagyközönség számára jelentősen érthetőbb egy tudományos szöveg akkor, ha az idegen eredetű tudományos szakszavakat magyarosakkal helyettesítjük. Ennek része persze a tudományos gondolat egyszerűbb, szabatos, az idegen szavakat lehetőleg kerülő megfogalmazása is, különösen az élő beszédben, előadásban. A tudományos ismeretterjesztés ebből a szempontból önálló műfajt képez, nem alkalmas rá bárki. Szerepe nemcsak az adott tudomány ismereteinek az abban járatlanok számára való közvetatése, hanem az adott tudomány iránti érdeklődés felkeltése és egy összekötő kapocs képzése a szakemberek és a laikusok, a nagyközönség között. A XXI. századra végképp lejárt az univerzális (mindenhez, azaz semmihez nem értő) emberek kora, tehát majdnem minden ember valamely szakma professzora, sajátos tudósa is egyben. Szakmája követelményeinek csak úgy tud megfelelni, ha megérti mások igényeit, szükségleteit és az általa kínált vagy a szakmája által nyújtott lehetőségeket közérthető módon tudja megfogalmazni, közös megelégedésre.

Információ
X