A nyelveknek nincs logikájuk
A laikusok gyakran beszélnek a nyelvek logikájáról. Nincs azonban olyan nyelvészeti iskola, mely ezt a terminust alkalmazná. Mit jelenthetne ez a kifejezés, és miért ne használjuk?
Amikor az ember tudományos ismeretterjesztésbe fog, azt képzeli, egyszerű dolga lesz. Vesz egy problémát, hoz néhány érdekes példát, és elmagyarázza, miért tartja a tudomány tévesnek azt, amit a hétköznapi ember arany igazságnak, sőt, egyértelmű ténynek tart – illetve hogyan is gondolkozik az adott kérdésről a tudomány. Tisztában van azzal, hogy lesznek, akik nem fognak rendesen figyelni, és mindig előkerülnek újabb olvasók, akik nem olvasták a régebbi írásokat. Amikor azonban azt veszi észre, hogy azok, akik rendszeresen követik írásait, továbbra is butaságokat szajkóznak, szembe kell néznie a ténnyel: elrontott valamit. Az egyetlen lehetőség, ha újrakezdi az egészet.
Mi lenne a nyelv logikája?
Nemrég találgatásba fogtunk, hogy mit is érthetnek a laikusok a nyelv logikája alatt. Arra jutottunk, hogy bizonyára valamilyen szabályszerűségre, következetességre gondolnak. Rámutattunk, hogy a nyelv nem szabályszerűen működik, hiszen mindig rengeteg kivétel van. Ezzel azonban aligha cáfoltuk meg, hogy egyébként – a kivételektől eltekintve – az emberi nyelvben lenne logika.
A laikus szóhasználatnak ez a fordulata azért is figyelemre méltó, mert – legalábbis tudtunkkal – nincs olyan nyelvészeti iskola, mely ezt a fogalmat („a nyelv logikája”) használná. Persze valószínű, hogy volt már nyelvész is, aki leírta, de aligha szakmunkában. Könnyen előfordulhat, hogy ismeretterjesztő munkában kicsúszott a tolla alól, azt gondolta, a laikusok ehhez a fordulathoz szoktak, könnyebben követik a gondolatmenetét. Lehet, hogy igyekezett kicsit költőien fogalmazni. Esetleg lehet, hogy az adott helyen egészen pontosan meghatározható jelentést tulajdonított a „logiká”-nak, de ez elszigetelt jelenség.
Rendben, a „logika” nem bevett fogalma a nyelvleírásnak, de miért berzenkednek ennyire a kutatók, ha a laikusok a nyelv logikájáról beszélnek? Mi olyan ellenszenves ebben a terminusban? Nos, éppen az, hogy misztifikál, homályos fogalmakat használ, a jelenségek vizsgálatát egyenesen megakadályozza azáltal, hogy megfoghatatlan. (Ebben nagyon hasonlít egy másik fordulathoz: „a nyelv szelleme”.)
A cikk az ajánló után folytatódik
Nézzünk egy konkrét példát: olvasóink többször is előálltak azzal a vélelmezéssel, hogy ha azt akarjuk kifejteni, hogy valamilyen állam területén van valami, akkor míg általában az országok nevénél a -ban/-ben végződést használjuk, a szigetországok esetében az -on/-en/-önt. Mondhatjuk, hogy azért van ez így, mert ilyen a magyar nyelv logikája? Minek mondanánk, amikor sokkal pontosabban meg tudjuk fogalmazni: ez a magyar nyelvben egy szabály. Ekkor sokkal világosabb, hogy mire gondolunk. Ha ismerjük a szabályt, akkor meg tudjuk jósolni, hogy egy olyan olyan szó, amellyel még nem találkoztunk a megfelelő alakban, hogyan fog hangzani: azt kell mondanunk, hogy Piréziában, ha Pirézia nem szigetország, de azt, hogy Pirézián, ha az. Sőt, ha Pirézia földrajzát nem ismerjük, és valaki azt meséli, hogy Pirézián nyaralt, azonnal tudhatjuk, hogy Pirézia szigetország. Ugye milyen jól hangzik? Szinte sajnálhatjuk, hogy ilyen szabály nincs.
De ez lenne a legkisebb baj. Ha a tudnánk, hogy a laikusok a nyelv logikájáról beszélve a nyelvtani szabályokra gondolnak, akkor legfeljebb azt mondhatnánk, hogy nem szakszerűen fogalmaznak, és ezzel a kérdés le lenne zárva. Végül is pontosan értenénk, mire gondolnak. Csakhogy van, amikor más értelemben használják. Egy olvasónk például a törökről jegyzi meg, hogy „felépítése és logikája nagyon hasonlít a magyarra”. Mire gondolhat? Pontosan nem derül ki, talán a török és a magyar közötti szerkezeti hasonlóságokra (toldalékolás, magánhangzó-harmónia – ekkor azonban nem világos, mi lenne a különbség a felépítés és a logika között), esetleg más tipológiai hasonlóságokra is (pl. a nemek hiánya). Abban azonban biztosak lehetünk, hogy nem egy konkrét szabályra.
A rejtőzködő lényeg
Ugyanebben a hozzászólásban, úgy tűnik, olvasónk valami olyasmit sugall, hogy a felszínen különböző jelenségek mögött valamilyen rejtett összefüggés lehet. Azt tehát, hogy az országneveket a magyar és a török is a népnévhez tett ’ország’ jelentésű szóval alkotja, illetve a közelebbről meg nem határozott, de a két nyelvben szintén hasonló jelenségek között rejtett összefüggés van. Azt, hogy ez így van, statisztikailag kellene igazolni – ahhoz azonban, hogy valóban logikáról beszélhessünk, az összefüggést ok-okozati érvekkel kellene alátámasztani! (Olvasónk kínai példája inkább azt igazolja, hogy ilyen nincs, hiszen az országnevek felépítésében a kínai hasonlít a magyarhoz és a törökhöz, de másban nem igazán.)
De ha lenne is valami „rejtett logika”, mi magyarázná a kivételeket? Olvasónk maga is említi, hogy a törökben is szabálytalan Törökország neve, ez ugyanis nem *Türkistan [türkisztán], hanem Türkiye [türkije]. Ha a nyelvnek van valami logikája, miért nem érvényesül? Persze azt is kérdezhetjük: ha van szabály, miért nem érvényesül?
Nincsenek szabályok
A nyelvészek abban általában egyetértenek, hogy a szókincsre nem vonatkoznak szabályok, ott legfeljebb bizonyos tendenciák érvényesülhetnek. A nyelvtan esetében már szokás beszélni szabályokról. Vegyünk most egy egyszerű példát, amely kézenfekvőnek, egyszerűnek tűnik: mi a különbség a -ban/-ben és az -on/-en/-ön használata között? A válasz látszólag nem bonyolult: az előbbi azt fejezi ki, hogy valami valaminek a belsejében van, az utóbbi azt, hogy a tetején. Ezt példamondattal is könnyen illusztráljuk: a könyv a szekrényben van – a könyv a szekrényen van. A különbség minden magyarul tudó számára világos.
Ha azonban megvizsgáljuk, hogy valójában hol használjuk ezeket a toldalékokat, kicsit bonyolultabb képet kapunk. Azt mondjuk, hogy a vonaton utazunk, pedig a szerelvény belsejében ülünk, nem a tetején. Vannak olyan magyarázatok, mely szerint ez azért van, mert a vonatra fel kell szállni – csakhogy a metróba beszállunk, mégis a metrón utazunk. (A metróban is inkább azt jelenti, hogy ’a metró rendszerében’, nem azt, hogy ’a szerelvény belsejében’.) Azt gondolnánk, a busz biztosan olyan, mint a vonat: s valóban, buszon utazunk, nem buszban. Igen ám, de ha a légkondicionáló elromlott, mondhatjuk azt is, hogy a buszon nagyon meleg volt, de azt is, hogy a buszban nagyon meleg volt. Azt azonban nem mondjuk, hogy a vonatban nagyon meleg volt. (Legalábbis e sorok írójának környezetében nem mondják. Az itt felsorolt példák esetében ingadozás is lehet az egyes beszélők között: mit mondana ez „a magyar nyelv logikájá”-ról?)
Mi a különbség az utcán és az utcában között? Az előbbi használható általánosabb, ’kint’ értelemben (Hány fok van az utcán?), az utóbbi viszont mindig konkrét utcára utal (Hányan laknak az utcában? – a Hányan laknak az utcán? viszont a városban lakó hajléktalanok számára kérdez). Van, amikor nincs különbség: A baleset a Petőfi utcá(ba)n történt. Más esetekben viszont van: A Petőfi utcában lakom (és nem a Petőfi utcán). Ha azt halljuk, hogy az újságárus a Petőfi utcán van, akkor egy az utca közepén álló bódére gondolunk, míg ha azt, hogy a Petőfi utcában, akkor inkább egy ház aljában álló kis üzletre. Mondhatnánk, hogy fordítva „logikusabb” lenne, hiszen akkor van az utca „belsejében” – a házak viszont a szélén állnak.
Gyerekkorunkban az iskolában tanulunk: először általános iskolában, később középiskolában – szakmunkásképzőben, szakközépiskolában, gimnáziumban, technikumban, líceumban. Később viszont már főiskolán vagy egyetemen: ott is valamilyen karon, szakon. Voltak nyelvészek is, akik megpróbálták ezt azzal magyarázni, hogy az utóbbi esetekben már nem a hely (épület) a lényeg, hanem az intézmény, s ez a különbség oka. De honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy -ban/-ben helyett -on/-en/-önt találunk. Körben forog az érvelés. Arról nem is szólva, hogy valamilyen intézményben tanulunk, nem pedig intézményen.
És akkor ott vannak még a településnevek! Szegeden, de Debrecenben! Budapesten, de Bukarestben! Pécsen vagy Pécsett, de Bécsben! Győrött vagy Győrben, de nem Győrön! Szabályt keresni felesleges. Jól mutatja ezt az, hogy míg a legtöbb esetben a beszélők hasonló formákat használnak, addig néhány településnévnél eltérés lehet: van, aki azt mondja, Csíkszeredában, van, aki az, hogy Csíkszeredán. Ha az alakokat szabályok határozzák meg, milyen különbség lehet két beszélő szabályrendszerében, amely csak néhány alaknál okoz különbséget?
Nyelvtanulóknál megfigyelhetjük, hogy vannak, akik nagyon jól ismernek egy idegen nyelvet, mégis folyamatosan hibáznak. Amikor az anyanyelvi beszélők kijavítják őket, megkérdezik, hogy miért, mi a szabály. Ilyenkor persze az anyanyelvi beszélő nem tud válaszolni, még akkor sem, ha egyébként nyelvész. A nyelvtanuló pedig hiába tanul szabályokat, mert nincs mindenre szabály. Ezért is jobb a kommunikációra építő nyelvoktatás a nyelvtani szabályokra építőnél.
Összegzés
A nyelv logikájáról azért nem érdemes beszélni, mert maga a fogalom homályos. Utalhat a nyelv szerkezetére, de akár a szabályaira is. Valójában a nyelv logikája és a nyelv szabályai nem teljesen fedik egymást: a szabályok lehetnek teljesen önkényesek, míg ha a nyelv logikájáról beszélnénk, azt sugallnánk, hogy ezek a szabályok célszerűek, ésszerűek.
Persze a nyelv bizonyos részeiben észreveszünk szabályosságokat, sőt, gyakran a nyelvi változás is nyilván azt célozza, hogy valami szabályszerűbb legyen. Ezek a szabályszerűségek azonban „alulról”, helyi szinten épülnek, s bár gyakran igen széles körven elterjednek, szinte soha sem kivétel nélküliek. Amikor valaki „a nyelv logikájá”-ról beszél, azt feltételezi, hogy először vannak az elvont szabályok, és ennek alapján jönek létre a megfigyelhető jelenségek.
Valójában a nyelvet nem szabályok irányítják. A szabályokat a nyelv megfigyelése során mi magunk vonjuk el, a nyelvben megtalálható mintázatokban felfedezett szabályszerűségek alapján. Ezek a tudatosan alkotott szabályok sikeresen lefedik a nyelvi mintázatok egy részét, de nem mindet. Amikor azonban a nyelvet használjuk, nem szabályok alapján működünk.
Végül egy hasonlat. Leírható szabályként, hogy miképp kell úszni. Ha megfigyelünk egy úszót, szabályokba foglalhatjuk, hogy miként tartja a testét, mikor melyik végtagját milyen irányban mozgatja, miként lesz levegőt. Egy ilyen jól sikerült leírás alapján akár mi is megpróbálkozhatunk az úszással, és ha a leírtakat sikerül pontosan végrehajtani, akkor valóban haladni fogunk a víz felszínén. De amikor igazán úszunk, akkor nem gondolunk a szabályokra, hanem külön gondolkodás nélkül cselekszünk. Így vagyunk ezzel a nyelv használata közben is. Az, hogy szabályok szerint cselekednénk, csupán illúzió.
Hozzászólások (153):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
153
Ynas Midgard
2013. május 8. 16:57
@Krizsa
És ezeknek a hozzászólásoknak mi köze a cikkhez?
152
Krizsa
2013. május 7. 11:24
@mederi: A környezetfelismerés "tudása" még az állatvilágból származik s ehhez az érzékszervek adták az információkat. A rejtőzködő nem-nagyragadozók számára azonban már ekkor is kiemelkedő fontosságúak a hanghatások.
Az emberi beszéd kezdete elsősorban e hanghatások utánzásán alapult.A máig érvényben levő ősszavak (pontosabban mássalhangzó vázak) a természeti jelenségekkel együttjáró hanghatásokat kódolják - a mai napig.
Néhány vitán felüli, biztosan több millió éves példa: trrr, drr - tör, dörög, villámlik, krrr-grrr - köröz / haragszik / harcolni fog, mrrr - morog / mer / mar - sssz - sss - phh - pfff, stb. A továbbiak már gyöknyelvészet témája (lenne), amit azonban a hivatalos nyelvészet nem (ezen a honlapon sem) tűr meg.
151
mederi
2013. május 6. 21:02
@Krizsa:
"...velünkszületett, mentálisan kódolt KÖZÖS értelmeik vannak. E közös értelmek nagyrészt az ősemberi, kevésbé az ókori természeti környezet jelenségeit (azok hanghatásait) kódolják"
Elképzelhető, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy valamikor az emberiség majdnem kipusztult, amit az bizonyít, hogy a gének sokfélesége "palack hatást" mutat, vagyis beszűkült.
Tulajdonképpen tetszik a "gyöknyelv" kifejezés, szerintem is valóban létező tulajdonságról lehet szó.
A mentális kódolás bizonyára létezik, nem feltétlenül beszédre vonatkozóan, hiszen az állatvilágban minél alacsonyabb rendű állatról van szó, annál nagyobb arányú, jól észrevehető "veleszületett tudás" van jelen, mely leginkább az újszülött túlélését segíti (pl. a picike kenguru önállóan felmászik és megtalálja a a mellbimbót, amire "rászívja magát", pedig még vak és csupasz.) .
Az emberre valóban már az őskori környezet hatott, de úgy hiszem, ez folyamatos, ma is létező hatás gondolkodásunkat és beszédünket illetően, igaz, te a gyöknyelvvel kapcsolatban hoztad fel.
150
Krizsa
2013. május 5. 19:58
A magyar, héber, arab, szanszkrit, dravida és az ezeknél jóval ősibb finn - olyan nyelvek, amelyek mássalhangzó vázainak velünkszületett, mentálisan kódolt KÖZÖS értelmeik vannak. E közös értelmek nagyrészt az ősemberi, kevésbé az ókori természeti környezet jelenségeit (azok hanghatásait) kódolják.
(Biztosan van még többszáz kisebb, hasonló gyöknyelv is. Sőt valószínű, hogy kínai és a kóreai (amiket semmilyen szinten nem ismerek) szintén ilyenek.
A gyöknyelvek különleges sajátossága az, hogy évezredeken át betonszilárdak. Vagyis stabilak. A gyöknyelvek szótáranyagának 60-90%-a hatalmas, összefüggő jelentésű szóbokrokból áll.
Stabilitásuk oka az, hogy egyetlen mássalhangzó váz megváltozása többszáz szó értelmét semmisítené meg - ezért van az, hogy gyakorlatilag képtelenek változni.
Az ilyen nyelvekbe bekerülő idegen szavak sosem válnak e nyelvek sajátjává.
Teljesen mindegy tehát, hogy a mai nyelvészet felveszi-e a szótárakba a standard-sztender, dzsúsz, drájver, blogol, stb. idegen szavakat, annak a hamis tételnek a bizonyítására, hogy a nyelvek "folyton változnak." Felvehet még hússzor ennyit is. Akár az egész angol, latin, hottentotta és pápua szótárt is bemásolhatja a magyar szótárakba. Mindezzel csak annyit fog elérni, hogy a magyar nyelvhasználó egy halom idegen szót is elsajátít és használni lesz képes. Ez ugyan nem árt meg neki... de ez semmi különbséget nem jelent attól, mintha direkt tanult volna "bele", imitt-amott, egy csomó idegen nyelvbe.
A nem gyöknyelvek azonban (elsősorban az újlatin és a nyugateurópai nyelvek), amelyek szótáranyaga nem tartalmaz óriási szóbokrokat, olyan friss (max. párszáz éves) keveréknyelvek, amelyek még nem is juthattak egyensúlyba.
S EZEK tényleg folyton változnak. Fognak is kínlódni még párszáz évig... Tehát, akinek (elsősorban gazdasági okoból) szüksége van rájuk, tanulja meg őket nyugodtan. A magyar nyelvne kazonban ekkor sincs köze hozzájuk.
149
mederi
2013. május 5. 12:45
Fejes László (nyest.hu)
"A szabályokat a nyelv megfigyelése során mi magunk vonjuk el, a nyelvben megtalálható mintázatokban felfedezett szabályszerűségek alapján." Valóban.
Hogy a szabályszerüségek jelentenek-e egyfajta "logikát", szerintem akkor igen, ha rendszere is van a szabályszerüségeknek, és kimutatható, célszerű kapcsolat van a környezettel és annak megismert törvényszerüségeivel.
Úgy gondolom, hogy mivel a logika bizonyos fokig szubjektív, nem biztos, hogy egy rendszer, pl. nyelv "logikáját", vagy annak hiányát mindenki egyformán ítéli meg, vagy minden tekintetben logikusnak gondolja.
Egy vizsgált "elvont tárgy", pl. nyelv értelmezése és megítélése nem befolyásolja magának a tárgynak a bonyolultságát, vagy miben létét. Mikor még nem volt elektron mikroszkóp, senki sem hitte volna el, hogy pl. egy vízcseppben élőlények nyüzsögnek.
Sajnos, a nyelvészetben ehhez hasonló kézzel fogható (tárgyiasult) vizsgáló eszközök nincsenek, ezért mielőtt a vizsgálat eredményéről ("logikusak"/ nem "logikusak" a nyelvek) vitatkoznánk, úgy vélem, a "vizsgáló eszköz"-ről is kéne "laikus módon" többet megtudnunk nekünk, laikusoknak. Akkor átlátnánk a tudós vizsgálat korlátait is (amiről gondolom joggal feltételezem, hogy létező).
Addig is, véleményem szerint az összehasonlító nyelvészet mint vizsgálati eszköz, "fejlesztésre szorul"..
Az emberi nyelvet én egyfajta intelligens eszköznek gondolom, mely arra szolgál, hogy a világban megtapasztalt és jól vagy rosszul rögzített képeket, megértett folyamatokat, eseményeket átgondolhassuk, tapasztalatainkat, következtetéseinket megoszthassuk. Az eszköznek akkor jó a kialakítása, ha kézre esik. Hogy a hasonlatnál maradjak, valami olyasmiről vitatkozunk, hogy egy szekér (eszköz) intelligensebb eszköz-e, mint egy autó. Mindkettő alkalmas arra, hogy elvigyen bennünket valahonnan valahová? Nem. Ha egy hágón akarunk átjutni, sokkal alkalmasabb a helikopter. Vagy inkább menjünk gyalog? Intelligensebb a helikopter mint eszköz, vagy a lábunk az? Valahogyan így vagyok a nyelvek "logikájával" is.
Kérdezhetem azt, hogy a helikopternek (eszköz, mit a nyelv is) van-e logikája? Szerintem nem. A tárgyat (helikoptert) létrehozó embernek van logikája, mely a megalkotott tárgyban testet ölt.
Kedvenc vesszőparipám a késztetés-eredmény szókapcsolat (mint nyelvi eszköz része), mely szerintem jól tükrözi a megalkotó emberek logikáját.
Pl. "halaszt/ halad", "támaszt/ támad", "fordít/ fordul/ forgat/ forog", "koccint/ koccan" stb.
Ilyen szókapcsolatról sehol nem olvastam, magamnak kellett "rájönnöm", mégis létezett, létezik, és mutatja a nyelvünket kialakító emberek logikáját..
Amikor "nyelvi logikáról" beszélek, ami engem illet, a nyelvet megalkotók logikájára gondolok (mivel sok nyelvből gyúródtak össze a nyelvek, nyilván nagyon sokszínű, eltérő érdeklődésű, hiedelmű egyéniségek, közösségek munkájának az eredménye) , mely a nyelvben mint célszerűen megalkotott eszközben ölt testet.
Talán helytelen a "nyelvi logika" kifejezés, inkább nyelvekbe, mint "eszközökbe" beépült emberi intelligenciáról kéne beszélni..
148
Fejes László (nyest.hu)
2013. április 22. 20:34
@komeny: Természetesen írhat a szerkesztőség címére.
147
komeny
2013. április 22. 16:40
Kedves Fejes László!
Van esetleg egy e-mail cím, ahová írhatok önnek, vagy ez az egyetlen felület, ahol felvehetem önnel a kapcsolatot?
146
Grant kapitány
2012. december 25. 10:34
@Fejes László (nyest.hu): "egészen más dolog azt állítani, hogy nyelvben van logika, mint kísérletet tenni egyes nyelvi megnyilatkozások logikai keretben való leírásának."
Tévedés. A nyelvi megnyilatkozások logikai keretben való leírása nem más, mint a logikai szerkezetük reprezentálása. MIvel a logikai szerkezetük rekonstruálható, minden ellenkező híreszteléssel szemben a nyelvben igenis van logika - és itt nem a hétköznapi homályos értelemben használt "logiká"-ról van szó, mert azon különféle dolgokat értenek az emberek, hanem a logikáról mint egzakt tudományról:
hu.wikipedia.org/wiki/Logika
Ezért nem igaz a cikknek az az állítása, hogy "elszigetelt jelenség"-ként beszélnek csak a nyelvészek a precíz értelemben vett logikáról a nyelvleírásban.
@Fejes László (nyest.hu): "A logikát a nyelven megfogalmazott állítások vizsgálatára használják, nem arra, hogy formailag hogyan alkotjuk meg ezeket az állításokat. Az ilyen leírás számára mindegy, hogy a go múltideje goed vagy went. A cikk viszont a nyelv formai oldaláról szól"
Ez az olvasók félrevezetése, mégpedig több okból is. Egyrészt a cikk főleg arról szól, hogy milyen forma-jelentés párosítások lennének állítólag "logikusak" a szó hétköznapi homályos értelmében.
Másrészt minden formális nyelvleírás külön kezeli a mondattani-alaktani (vagyis formai) szabályokat, illetve a mondattan és a jelentések között közvetítő fordítási szabályokat. Így tett Montague is. Egy ilyen formális leírásban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen egy ige múlt ideje. Montague pl."Rules of Tense"-nek nevezte az ide vonatkozó mondattani szabályokat.
145
Krizsa
2012. december 22. 16:44
A "laikusok" értelmezése szerint akkor logikusabb egy nyelv a másiknál, ha azon a nyelven megfogalmazott állítások igazságtartalma egyértelműen (s a nyelvhasználó ebbe azt is beleérti, hogy a legkönnyebben) megfogalmazható és érthető.
Mondattannal a gyöknyelvészet nem foglalkozik, de világos, hogy ebben az értelmemben nem lehet(ne) eltekinteni tőle. Én ezt úgy fogalmazom meg, hogy a mondatok akkor logikus(abb)ak, ha a mondanivaló a közlés első szavától (első hangjaitól!!!) a befejezésig töretlen folyamatban érthető. Erre példaként lásd az alanti két angol mondatom szórendjének (s a szavak információtartalmának) szembeállítását az azonos értelmű magyar mondatokkal. De, mivel a gyöknyelvészetnek ez nem témája, a mondattanról való hozzászólásomat befejeztem.
**********
1. állítás: a gyöknyelvek 1 (és részben még a 2) szótagú szavai az állati lényből kiváló emberi faj fejlődésének folyamatában szerzett tapasztalatait
genetikusan beírt információkban (mentális reprezentációk) hordozzák a mai napig. Ennek az állításnak a tagadásához egyebek között az egész állatetológiát is el kellene vetni:-)
Megj:: ezen állítást a hivatalos nyelvtudományok a mai napig figyelemre sem méltatják.
2. állítás: az egységes emberi faj beszédhangjainak jelentéshordozói FŐKÉNT a mássalhangzók – a magánhangzóknak mélyen alárendelt szerepük van. Hogy ez miért van így, zt mr tbbszr lmndtm, s nm smtlm,
(azt már többször elmondtam, és nem ismétlem.) Megj.: mint fennt. Ennek az állításnak a tagadásához a fnthz hsnl msslhngz bszd mindennapos tapasztalatait kellene elvetni.
3. állítás: a ma használt emberi nyelvek korlátozott számú egyedi (tehát nem összetett és nem "kissé eltérő hangszínű") mássalhangzó csomagot tartalmaznak, s ezek: b, v, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, s, sz, t, z. Ennek az állításnak nincs tagadása – vagy? Jó tegyél még hozzá kettőt:-).
4. állítás: elég sok ma használt nyelvből hiányoznak (változó mértékben) a köv. mássalhagzók: b, v. f, g, (néha az k, l, r is), sz, z. Ennek az az oka, hogy az előembernek két geográfiai alfaja alakult ki, s csak a déli (afrikai) előember hozta fel a zöngéseket, plusz még 2-3 hangot. Ezt az általam felhozott okot (azzal, hogy nem tudhatjuk, miért nincs meg mindenhol az összes msslhngz) lehet ugyan tagadni, de akkor mondjál végre más okot!
A tényt azonban, hogy e nyelvek 20-50 évvel ezelőtt (az indoeurópai jövevényszavak beáramlása előtt) még nem tartalmazták ezeket hangzókat – csak csalással, vagyis manipulatív módon lehet tagadni.
5. Eljutottunk ahhoz az állításhoz, hogy a gyöknyelvek szóhasználata is SOKKAL logikusabb – szembeállítva a nem gyöknyelvek kevésbé logikus szóhasználatával.
********
A gyöknyelveket az azonos mássalhangzó vázakból felépülő TÖBBSZÁZAS létszámú szóbokrok meglétéről lehet felismerni. S az összefüggő jelentéseket hordozó szóbokrok összehasonlíthatatlanul LOGIKUSabbá teszik a gyöknyelveket, mint e szóbokrokat nélkülöző nyelveket.
Mit jelent ez? A gyökszármazékok hálószerkezetének anyanyelvi ismerete egyetlen szó "felvillanásakor" (amit hall / olvas / kimond) nem egyetlen és nem is csak az "ősi" értelmet, hanem 5-500, már modernebb, akár a vicces, vagy szleng értelmet tart evidenciában az illető fejében... tud egyszerre. "Tájékozódik a térképen".
A mondanivaló igazságtartalmát tehát észrevehetetlen tört-pillanat alatt "mérlegeli" többszáz oldalról – anélkül, hogy ennek a folyamatnak tudatában volna.
**********
Manipulatívnak (tudatos csalásnak) minősítem a hivatalos nyelvészetnek azt a ténykedését, hogy egy gyöknyelv (pl. a magyar) többszázas szóbokrait szétverve, annak szavait a legkülönbözőbb népektől eredő jövevényszavaknak titulálják.
Miért tekintem ezt szándékos csalásnak és nem csupán a nyelvészek ismerethiányának? Azért, mert (pl. a magyarban) akkora tömegű az ellen-bizonyíték, amit jóhiszeműen nem lehetett negligálni. Azért, mert az összes MÁS, plusz a közelkeleti holt és élő nyelvek magyar nyelvi párhuzamainak hatalmas mennyisége egyáltalán NEM ismeretlen. Nagyon sok magyar (bármiféle) tudós ismeri, beszéli legalább a héber vagy az arab nyelvet. Amely nyelvek már sok ezer éve semmi esetre nem lehettek "areális kapcsolatban" a magyarral. Tehát? Tehát itt minden összeomlik, amit az indoeurópai (és a finnugor) nyelvészet kiagyalt.
Maximum azt lehetett volna a magyar nyelvészeknek kimondani, hogy mi olyan nyelvi szerkezettel állunk szemben, amelynek NEM ISMERJÜK az eredetét. Emiatt, mi, magyar nyelvészek, egyelőre nem foglalkozunk a diakronikus (történeti), hanem csak a maximum egy 1000 éves (-nek feltételezett:-) írásbeliségű nyelvünk kutatásával. Ez lett volna a tisztességes eljárás. S biztos vagyok benne, hogy ezt a tisztánlátást eddig is nem kevés nyelvész képviselte – akik 150 éve folyamatosan lettek eltávolítva a "szakmából".
144
Fejes László (nyest.hu)
2012. december 22. 10:38
@Grant kapitány: „Ha ez így van akkor mi a fenének kellett a cikkben ennek ellentmondva azt állítani, hogy "a „logika” nem bevett fogalma a nyelvleírásnak"???” Mert egészen más dolog azt állítani, hogy nyelvben van logika, mint kísérletet tenni egyes nyelvi megnyilatkozások logikai keretben való leírásának.
A logikát a nyelven megfogalmazott állítások vizsgálatára használják, nem arra, hogy formailag hogyan alkotjuk meg ezeket az állításokat. Az ilyen leírás számára mindegy, hogy a go múltideje goed vagy went. A cikk viszont a nyelv formai oldaláról szól. Csak az nem érti meg, aki nem akarja.
143
Krizsa
2012. december 21. 23:24
A "kultúra" persze, hogy nem magyar szó, hisz mégsem minden magyar, ami héber.
Habár: kolet = befogad, felszív, felfog, megfogamzik – kelet = kosár,
klita = gyűjtőállomás, rádió, stb. adás vétele. Hűha: KELET (égtáj)!
**********
Hát, ha idelent nincsenek gyökök, akkor ezt a két nyelvet biztosan a Szíriuszon használják:
A KP/F gyökszavai, magyar: kap, kapa, kápa, kapu, kepe (gabonakévék), kép, kopó, kópé, köp, köpü, kúp, kupa, kupé – kofa, kefe.
A magyar KP/F gyökszavak ősképe és közös értelme: csücsörítő száj / kúpos, ráborul.
A héber KP/F gyökszavai: kof = majom, kaf = tenyér, kéz-, lábfej, talp, kanál,
kipa = lomb, kupola, kis sapka – kofe = ráborít, rákényszerít,
kef = tengerbe nyúló-, vagy sziklafok, kuf = tűfok,
kef (a másik 'k' betűvel) = élvezet (szleng), kafe = kávé (új szó)
kofe = befagy, megdermed, kafu = fagyott, jeges,
kupá = halom, kas, persely, pénztár, kefe = hab (ételen).
(A héber pe = száj – FEi/j)
A héber KP/F gyökváz ősképe és közös értelme: előre domborodó pofa / kúpos, ráborul
Magyar-magyar tükörszavak: kap – pak(kot), kápa – páka, köp – pök. Héber-magyar tükörgyök-szavak: kof – pofa, kuf – fok, kupa – pak(ol). Dehát mitől vannak a tükörszavak? ...á, ez is csak véletlen egybeesés lehet:-).
142
Grant kapitány
2012. december 21. 20:56
@Fejes László (nyest.hu): "Természetesen a logikát mint eszközt használták a nyelv leírására"
Ha ez így van akkor mi a fenének kellett a cikkben ennek ellentmondva azt állítani, hogy "a „logika” nem bevett fogalma a nyelvleírásnak"??? Hiszen a formális nyelvleírás már évtizedek óta annak ismeri el:
"Montague's revolutionary contribution was the thesis that a natural language can be described as an interptered formal system."
people.umass.edu/ebach/courses/osu08-1.htm
Azt pedig mindenki tudja már egy félév logikatanulás után is, hogy a logika az interpretált formális rendszer.
141
Krizsa
2012. december 21. 14:06
@DJS: Pidzsin? Bánomisén. Kultúrális, mi a gond? Ja, hogy az őshazámban már váltakozó az u-ja. Nem érdekel, nálam ez hosszú. Nem is magyar szó... huh!
A könyvemben is, s az itteni hozzászólásaimban már legalább háromszor benne volt a "pór" gyökszó. Szal most lemaradt.
Térjünk a lényegre: a pór, paraszt, búrok, stb. Az elporítás mentális, genetikus, reprezentatív, megsatöbbi "lelke" a pír(tűz), ami mindent elporít - elpusztít. Támad is mint egy vadállat, le is csupaszítja a fákat, az élőlényeket csontvázra. A paraszttal az a kapcsolata, hogy a földművelés úgy kezdődött, hogy a kiszemelt területen először felégettek mindent. Ettől tiszta is lett, s a hamuval máris megtrágyázták. Ja és a szegény mamutom egész csordáit is így pusztították ki véglegesen.
A póréhagyma lecsupaszoltnak kinéző hagyma, mert egyenes és nincsenek husis kerek övecskéi.
A pérhal másik neve "pénzes pér", nahát nagyon sok pikkelyecskéje van...
Vegyük sorra: az első francia nyelvemlék: i. után 800 körüli, a latin nyelv kezdetei i. előtt 100, a magyar nyelv (az MTA SZERINT) csak i. előtt 1000 környékén jött létre. S bár szerintem min. tízezer évvel korábban, ide most a 3000 év is untig elég lesz. Tehát az, hogy a magyarnál fiatalabb: francia, latin nyelvekben is van hasonló szó, az nagyon természetes, de a gyöknyelvészt akkor sem érdekli, ha egy konkrét zőccség (vagy a neve) tényleg onnan telepedett át.
140
Fejes László (nyest.hu)
2012. december 21. 13:18
@Grant kapitány: Nem látom, hogy bármelyik idézett szerző a nyelv logikájáról beszélne. Természetesen a logikát mint eszközt használták a nyelv leírására, nem véletlen, hogy pl. az elméleti nyelvészet szakon két félévet is kell formális logikát tanulni. Ennek azonban semmi köze ahhoz, amit a laikusok a nyelv logikájának neveznek.
Mára ennyit a teljes tájékozatlanságról.
139
Grant kapitány
2012. december 21. 12:38
"A laikus szóhasználatnak ez a fordulata azért is figyelemre méltó, mert – legalábbis tudtunkkal – nincs olyan nyelvészeti iskola, mely ezt a fogalmat („a nyelv logikája”) használná. Persze valószínű, hogy volt már nyelvész is, aki leírta, de aligha szakmunkában."
Teljes tájékozatlanságra vall, és teljesen téves kiindulópont az egész cikk szempontjából.
"A típuselméleti logika, előnyös matematikai alkalmazásain felül, lehetőséget nyújt a természetes nyelv számos szintaktikai szabályának logikai rekonstruálására is... A természetes nyelv szintaktikai szabályainak logikai rekonstrukciójában Richard Montague végzett úttörő munkát."
William Kneale - Martha Kneale: A logika fejlődése (Gondolat, 1987), 723. o.
Mindehhez megjegyzendő még: Montague egyik alapvető írásának a címe: "The Proper Treatment of Quantification in Ordinary English." A kvantifikációelmélet a logika részterülete, amit Montague a természetes (angol) nyelvre alkalmazott, mivel meggyőződése az alábbi volt:
"There is in my opinion no important theoretical difference between natural languages and the artificial languages of logicians; indeed I consider it possible to comprehend the syntax and semantics of both kinds of languages with a single natural and mathematically precise theory. " (Universal Grammar, 1970)
Lásd még: A magyar nyelv egy formalizált töredéke című fejezetet Ruzsa Imre: Logikai szintaxis és szemantika (Akadémiai, 1989) című könyvében.
Az összes hozzászólás megjelenítése
