Idén 19. alkalommal rendezték meg a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatók európai konferenciáját (European Conference on Artificial Intelligence, ECAI). Az eseményt mindig páros években tartják, a European Coordinating Committee for Artificial Intelligence (ECCAI) szervezésében. Mivel az ECCAI-nak majd' minden európai ország a tagja, ezért minden alkalommal más-más helyen, más-más résztvevő szervezet segítségével valósul meg. Az első konferencia Brightonban volt 1974-ben, akkor még Artificial Intelligence and Simulation of Behaviour (AISB) néven futott – egészen 1982-ig, az ECCAI megalakulásáig. Azóta az ECAI Európa legnagyobb ilyen témájú konferenciájává nőtte ki magát.

Az ECCAI-nak Magyarország is tagja a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság révén, így 1996-ban Budapest adott otthont a konferenciának. Idén a Lisszaboni Egyetem volt a helyi szervező, így a Cidade Universitaria 1950-es években épült épületei szolgáltak az előadások helyszínéül.

A Belém Torony, Lisszabon egyik legismertebb nevezetessége (Forrás: Wikipedia)

Az érdeklődők augusztus 16-20-ig, vagyis a hét 5 napján keresztül hallgathattak előadásokat a mesterségesintelligencia-kutatás elég széles spektrumáról. A konferencia első két napján specifikus tematikájú workshopok és tutorialok zajlottak a legváltozatosabb témákban az intelligens robot rendszerektől kezdve az ontológiaépítésen át a kulturális örökség nyelvtechnológiával támogatott megőrzéséig. Ez utóbbi workshopon több magyar kutató is képviselte hazánkat: a Nyelvtudományi Intézet munkatársai az ómagyar kódexek digitalizálása során felmerült problémákról, illetve európai mesék tartalmának, struktúrájának gépi feldolgozásáról adtak elő.

Felvétel a konferenciáról (Forrás: Simon Eszter)

A szakma Szent Grálja

A főkonferencia 3 napja alatt 42 párhuzamos szekcióban az alábbi témák kerültek terítékre: az ontológiaépítés logikai alapjai, gépi tanulási módszereken alapuló alkalmazások, robotika, bizonytalanság és preferencia modellezése, biológiai alkalmazások, klasszifikáció, keresési és tervezési metódusok, neurális hálók, adatbányászat és természetesnyelv-feldolgozás. Ez utóbbi terület meglehetősen alulreprezentált volt: csak 2 szekciót sikerült ilyen tematikájú előadásokkal feltölteni. Az egyik esetében viszont magyar sikerről is beszámolhatunk: a Szegedi Tudományegyetem és az [origo] munkatársainak közös munkájáról szóló cikk a konferencia legjobb cikkének címéért is versenyben volt a bírálók egybehangzóan pozitív véleménye alapján.

A főkonferencia egyik kiemelt témája az ontológiaépítés volt – a megnyitó előadás és egy sor további szekció témáját is ez szolgáltatta. A meghívott előadó, Ian Horrocks, az Oxfordi Egyetem munkatársa az OWL-ről, a mára már sztenderddé vált webes ontológialeíró nyelvről beszélt, amelynek egyik szülőatyja és fejlesztője is ő maga. Az információtudományban ontológiának a tudás valamilyen formális reprezentációját nevezik, amellyel a számítógép számára érthető formában adható meg az egyes  fogalmak, illetve a köztük lévő relációk jelentése. A Szent Grál, vagyis az áhított cél a szemantikus web, amely következtetéseket lehetővé tevő infrastruktúra a weben, egy globálisan összefüggő adatbázis, amely kiterjeszti a web jelenlegi lehetőségeit. Az elnevezés Tim Berners-Lee-től, a World Wide Web Consortium (W3C) vezetőjétől származik – szavait rongyosra idézték már az információtudomány területén tevékenykedők. A szemantikus web tulajdonképpen egy plusz, intelligens réteg lenne a weben, amely segít nekünk eligazodni, és a számunkra értékes és hasznos információhoz, és csak ahhoz hozzájutni. Ez sokak számára egyelőre a science fiction kategóriájába tartozik, ahogy a mesterségesintelligencia-kutatás több területe is. De vegyük észre, hogy a fejlesztésekkel sorra nyomulunk be olyan területekre, amik pár évtizeddel ezelőtt még teljesen sci-finek tűntek.