nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • Tempesty: Pirkadat, arcpír, piros = pír szógyök. Vér, véres, veres, vörös= vér etimon. Az eredeti a ...
    2014. 10. 31, 19:52  Piros-e a piros?
  • Tempesty: @baloch: A KM bronzkoránál még nem tartok, de újévig meglesz , ez nálam azt jelenti , hogy...
    2014. 10. 31, 19:46  A Csodaszarvas regéi
  • hun: @menasagh: "Azért feltételes mert valójában még azzal sem vagyunk tisztában mi létezik." h...
    2014. 10. 31, 19:27  A nem létező nemlétező
  • hun: @hun: csak ne jöjjön nekem senki az aztékokkal. amikor azoknak semmi lelkiérzetük nem volt...
    2014. 10. 31, 19:13  A székely zászló
  • hun: ki kit üldözött milyen indokkal. 2. az egyházak 99%-a hamis egyház. ezt maga Jézus mondta,...
    2014. 10. 31, 19:11  A székely zászló
A nyelvész majd megmondja

Nyelvről vitatkozik kollégáival?

Kételyei támadtak?

Kálmán László nyelvész válaszol olvasóink olyan égető kérdéseire, mint például:

Aki nem tud sumerül...

Van dunsztunk róla!

Régóta rájöttél?

Mi köze a karalábénak a szoláriumhoz?

Tegye fel kérdését Ön is!

A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kis magyar kommentográfia
A magyar megnyitás

A kommentelés a mindennapos társalgás meghosszabbítása, ugyanannyi tisztelettel és empátiával egymás iránt, amennyit egy valódi társaságban is elvárnak a résztvevőktől. Ezért élvezetes olvasni őket. Magyar kommenteket olvasni viszont a legritkábban élvezetes. A magyar kommentelők nagy része mintha a valódi társaságtól különböző közegnek tekintené az internetest, s úgy lép fel, ahogy egy valóságosban sosem tenné.

Studiolum | 2012. február 27.
|  

Több nyelven olvasok blogokat és fórumokat, mind közül messze a magyar kommenteket találom a leginkább agresszívnak. Az elmúlt években minden egyes nyelvnek kialakult a maga határozott komment-stílusa, s természetesen ezeknek is megvannak a maguk mélypontjai és krakélerei, de a társalgás hangneme mindegyiken összehasonlíthatatlanul magasröptűbb, hidegvérűbb, és civilizáltabb, mint a magyar neten.

Nem is csak a köztudomásúlag tapintatos brit modorra gondolok itt, hanem a spanyoloknak még a ledorongolásban is megnyilvánuló udvariasságára, az olaszok cinizmusban is mértéktartására, vagy a görög kifinomultságra, amelyen még az elutasítást is elbűvölve olvassa az ember. S még az olyan szókimondó netes kultúrák is, mint az amerikai vagy a német, pontosak, a tárgyra koncentrálnak, és tiszteletben tartják vitapartnereiket. És ez nemcsak a „fejlett európai demokráciák” jellemzője. A török kommentekből süt a jóindulat, a perzsákból az empátia, és még a vagdalkozásban ránk leginkább hasonlító oroszokat (ahol a kommentelés szinte egyenletesen sziporkázó, és ahol még az ellenfelet is kötelező szellemesen elküldeni) is sokkal inkább a tárgy, és az információ megosztása érdekli, mint az, hogy ki kerekedik fölül a másikon.

A kommentelés a mindennapos társalgás meghosszabbítása, ugyanannyi tisztelettel és empátiával egymás iránt, amennyit egy valódi társaságban is elvárnak a résztvevőktől. Ezért élvezetes olvasni őket.

Magyar kommenteket olvasni viszont a legritkábban élvezetes. A magyar kommentelők nagy része mintha a valódi társaságtól különböző közegnek tekintené az internetest, s úgy lép fel, ahogy egy valóságosban sosem tenné, vagy ha igen, rövid úton kigolyóznák belőle. Az agresszió és az ostobaság nem magyar specifikum: ami inkább magyar sajátosság, az a kommentelés stratégiáinak egyfajta inherens agresszivitása, amitől a jóindulatú kommentek is gyakran kapnak agresszív színezetet. Nem száll bele, hanem fensőbbséges kívülállóként odamondogat, nem megérteni és kommunikálni akar, hanem kinyilatkoztatni és kioktatni. S amelyik fórumon ez lesz a norma, ott az ember nem tehet mást, mint amit hasonló körülmények között egy valódi társaságban tenne – otthagyja.

A magyar megnyitás
Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Air Force Photo by Josh Plueger

Most a kommenteknek csak egyetlen technikai összetevőjéről akarok írni: az ellenvéleményt bejelentő felütésről.

A magyar ellenvélemény-kommentek – a legtöbb általam ismert nyelvvel szemben – nem azzal kezdődnek, hogy a bejegyzés szerzőjének vagy az előző hozzászólónak egy konkrét állításával nem értenek egyet, és miért nem. Hanem az elhangzottak alapján megkonstruálják magukban a szerző személyiségképét, és a továbbiakban már ezt támadják. Olyannyira, hogy a hozzászólás elején ezt szükségesnek tartják egy-egy tételmondatban is leszögezni.

Téves elképzelésetek van a gettóról

A cikk eléggé hatásvadász

Katalán nacionalista elfogultságot érzek a cikkben

Gyanítom azonban, hogy itt több egyoldalúsággal is dolgunk van

Ezeket a felütéseket a Wang folyó kommentjeiből merítettem, amelyek még mindig igen magas színvonalon állnak a magyar blogok átlagához képest. Az alábbi bevezető mondatokat pedig a Río Wang angol nyelvű kommentjeiből idézem, olykor ugyanazon bejegyzés angol nyelvű változatához:

Pontatlannak érzem az „egy kevés” megjelölést

Nagyon érdekes bejegyzés, de nem lenne szabad megbíznod abban, amit Geisel ír

Hadd legyek szőrszálhasogató:

Azt hiszem, nem kell külön megkérnem olvasóinkat, hogy találják meg a tíz apró különbséget. A magyar kommentek, mielőtt rátérnének a konkrét problémára, először leszögezik, miért hiteltelen a szerző. Az angol nyelvű kommentek – a három közül az egyik szerzője belga, a másiké ausztrál, a harmadiké orosz – a problémára koncentrálnak, és ráérnek még nyilatkozni a szerző erkölcsi bizonyítványáról.

A pszichológia, mondja a pszichológus, amikor megemlítem neki a dolgot, „te-közlésnek” és „én-közlésnek” nevezi a kétféle reakciót. Te-közlés a „mert te egy ilyen vagy”, én-közlés a „nekem ez a problémám”. Te-közlés a „ki vagy te, hogy”, én-közlés az „én ezt nem így látom”. A te-közlés címkézés, az én-közlés problémafelvetés. A te-közlés ellencsapásra, az én-közlés empátiára készteti a hallgatót. A pszichológus szerint magyar pácienseinek többsége egyszerűen nem látja a kettő közötti különbséget, és hónapokba telik, míg felfogja, mennyi problémájának oka ez, milyen sok konfliktusnak veheti elejét, és mennyi mindent tud gördülékenyen elintézni, ha szisztematikusan átáll a te-közlésekről az én-közlésekre.

Amelyhez hasonló jókat kívánunk minden hozzászólónknak.

Források

A cikk A Wang folyó versein megjelent két cikkből született:

A társaság kedvéért

A magyar megnyitás

(Érdemes elolvasni a posztokhoz írt kommenteket is!)

Hasonló témájú posztok A Wang folyó versein

Alkalmi írások

Határok

Szakállisme

Függöny mögül, homályosan. Egy Omar Khayyam-vers fordításai

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
14 Sultanus Constantinus 2013. január 30. 10:10

@Törzsmókus: Nem hiszem, hogy ez anonimitáshoz köthető, szerintem egyszerűen olyan fórumokon, blogokon, amelyeknek van forgalmuk (és nem csak egy szűk réteg jár oda).

13 Törzsmókus 2013. január 30. 10:05

@Fromm:

„általában olyan internetes fórumokon, blogokon, egyéb oldalakon lehet indulatos, oda nem illő, esetleg trágár vagy diszkriminatív kommenteket olvasni, ahol a kommentelők anoním módon, esetleg akár regisztráció nélkül is beírhatják véleményeiket.”

érdekes, én azt tapasztalom, hogy mostanában rengetegen a (facebookos) teljes nevüket és identitásukat vállalva anyáznak ezerrel :(

12 El Vaquero 2012. május 15. 18:37

Ez tényleg így van, én is tapasztalom elég régóta, szinte mindegyik oldalon, ahol hozzá lehet szólni. Legutóbb pont ma egy YouTube videó alatt. A magyar kommentekben/között több az agresszivitás. Persze, néha elszabadulnak az indulatok más nemzetek kommentelői között is, de ott kisebb arányban alakul ki vérmes harc, illetve általában kevesebb kommentet/előt érint, hamarabb elcsitulnak az indulatok nagy átlagban.

11 Fromm 2012. február 28. 08:17

@Studiolum: Elnézést, újdonság tekintetében valóban mondhat újat a cikk, mint ahogy számomra is mondott.

10 Studiolum 2012. február 27. 22:36

@Fromm: A bejegyzés szándékosan csupán egy véleményt tükröz (bár elég széles empirikus alapon), ami egyébként nem látom, miért zárná ki, hogy újdonságot mondjon. Ha valakinek van kedve statisztikai módszerekkel is megvizsgálni a dolgot, az is egy lehetőség, s ha más eredményt hoz ki, hát isten neki.

9 Fromm 2012. február 27. 19:04

Egykor olvastam hasonló témában egy cikket. Ott az volt a következtetés, hogy általában olyan internetes fórumokon, blogokon, egyéb oldalakon lehet indulatos, oda nem illő, esetleg trágár vagy diszkriminatív kommenteket olvasni, ahol a kommentelők anoním módon, esetleg akár regisztráció nélkül is beírhatják véleményeiket.

Az a cikk azonban nem volt kihegyezve a magyarokra, hanem általános megállapításokat tartalmazott. Persze nem mondanám, hogy nem lehetnek igazak a cikkben állítottak, vagyis hogy mi vagyunk a "legrosszabb" kommentelők. DE: Nem ártott volna valamilyen objektív mércén keresztül megvizsgálni a témát. Esetleg valamilyen módszertan alapján, például statisztikai módszerekkel kimutatni, hogy a cikkben állított dolgok a valóságot tükrözik. Mert e nélkül a cikk tartalma csupán egy véleményt tükröz és nem mondhat sok újdonságot.

Viszont azt is olvastam máshol, hogy bizony mi magyarok nagyon trágárul beszélünk. Pedig a középkor tájékán még az "ördög vigye" kifejezés használata is általános megbotránkozást keltett.

8 Apis 2012. február 27. 15:27

@Nước mắm ngon quá!: Ezt a cikk szerzőjével tessék megbeszélni.

7 Nước mắm ngon quá! 2012. február 27. 12:19

@Apis:

"Egyébként valóban úgy van, ahogy a szerző állítja, az idegen szájtokon egészen másként kommentelnek az emberek. Egyszer régen itt is így volt. A korai lelkesedés után viszont, ami a kommentelési lehetőséget kísérte (nem kellett regisztrálni, stb.) mára eljutottunk oda, hogy legtöbbször nem érdemes sem kommentelni, sem kommentet olvasni."

"Metakomment" a fenti gondolathoz: Az is magyar gondolkodásmód, hogy külföldön minden jobb, Magyarországon minden pocsék, nem csak a fórumokra vonatkoztatva, hanem bármire.

Külföldi fórumokon is lehet becsmérlő kommenteket olvasni, trollok, spammerek, offolók ott is vannak, már csak abból kiindulva is, hogy a "trollkodás", "spammelés", "offolás", "hit and run" stb. fogalma nem magyar nyelvű fórumokon született meg és mind kívül esnek a kulturált, jóhiszemű, konstruktív megnyilvánulás körén.

Na, kibújt belőlem a megmondóember :)

upload.wikimedia.org/wikipedia/en/f/f8/Internet_dog.jpg

6 ke 2012. február 27. 11:13

Egyetértek, és jók a példák-az állítások alátámasztása is. Egyetlen kiegészítés: volt szerencsém mostanában szerb hozzászólásokat olvasni egy amerikai oldalon, és hirtelen egész otthon éreztem magam. Kb ugyanaz, mint nálunk.

5 Apis 2012. február 27. 11:03

@Studiolum: Nagy kő esett le a szívemről...

4 Apis 2012. február 27. 11:02

Egyébként valóban úgy van, ahogy a szerző állítja, az idegen szájtokon egészen másként kommentelnek az emberek. Egyszer régen itt is így volt. A korai lelkesedés után viszont, ami a kommentelési lehetőséget kísérte (nem kellett regisztrálni, stb.) mára eljutottunk oda, hogy legtöbbször nem érdemes sem kommentelni, sem kommentet olvasni.

Ez összefügghet azzal, hogy nálunk, Magyarországon, az átlagosnál sokkal több az úgy nevezett "megmondóember". Ezek olyan személyiségű emberek, akiknek robosztus és a merev véleményük van adott dologról és emellett a többé-kevésbé elfojtott frusztráció és mellőzöttségérzés hajtja őket. Ők "tudják" az igazságot, és minden erővel azon küzdenek, hogy "a többiek szemét felnyissák". Az, hogy ebből a többiek nem kérnek, nem érinti meg ezeket az embereket, hiszen "ők az igazság birtokosai". Aki nem ért egyet velük, azokat először picit győzködik, de egy idő után a legapróbb jelre is előtör belőlük a paranoia, és meglehetősen agresszíven kioktatják a tőlük eltérő véleményt felvető írót/kommenetelőt. Nehéz velük, normális vitára alkalmatlanok, mert mindenben a véleményük elleni támadás jeleit szimatolják, jobb kerülni a velük való vitát.

3 Studiolum 2012. február 27. 10:59

@Apis: Néhány friss tapasztalat alapján épp most készül erről egy újabb bejegyzés. Ez komoly. Neveket/nickeket nem fogunk említeni ;)

2 Apis 2012. február 27. 10:48

Nagyon hiányolom a cikkből annak elemzését, hogy bizony tömegével vannak kommentelők, akik képtelenek az irónia megértésére. ;-)

Csak vicceltem.

1 ddani 2012. február 27. 09:51

van másik tipikus kommentstratégia is: az egymást erősítő rinya. jajj, annyira igazad van, a mai világban azemberek már csak ilyenek meg olyanok, bezzeg ( X ) az milyen jó (volt), kerítés+kolbász, nálunk meg, ez annyira jellegzetesen magyar, magyarisztán és abszurdisztán - - ismerős? :D mennyit javulna a netes közbeszéd, ha a "hülye vagy tévedsz" és a "jájjájj máshol/régen minden jobb (volt)" tartalmú kommenteket egyszerűen mellőznénk. annyi érdekeset is lehet helyette írni, olvasni. na, megszólalt belőlem a cenzor...

Információ
X