-
El Mexicano: Ha már nevek és kiejtés, nekem is van egy sztorim (bár nem személynévről). Annak idején a ...2012. 05. 21, 20:18 Nem túl fasza név...
-
iohannes: @peterbodo: Ne, Péter! Most komolyan? 51 hozzászólás után már nem vártam ilyesmit… Tök vil...2012. 05. 21, 19:45 Egyetem mindenek fölött
-
Pesta: Ha már arab, a Brit-szigeteken az etnikum gyorséttermein a legviccesebb felirat: 100% HALA...2012. 05. 21, 18:10 Nem túl fasza név...
-
Pesta: @peterbodo: biztos dialektikus változat hangátvetéssel.2012. 05. 21, 18:06 Nem túl fasza név...
-
Pesta: Vagy amikor a skót vendégtanárunk megütközött rajta, hogy a sajt egy étel. :)2012. 05. 21, 18:04 Nem túl fasza név...
– Vannak-e káros nyelvi változások?
Küldje el kérdéseit a szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu címre!
mi a különbség? Helyesírás, hatalom, pornó
Ismeri ön a kun népi ételeket? És a kun Miatyánk néhány sorát? Ha nem, akkor újat fog mondani önnek a Duna TV „Kun nap” elnevezésű programja.
Ha szeptember 25-én bekapcsoljuk a televíziót, és netán kun táncokról, identitástudatról vagy az I. Kun Világtalálkozóról látunk képsorokat, ne lepődjünk meg. A Duna Televízió ugyanis a népcsoport 1239. évi betelepülésének tiszteletére egész napi műsorát a kunoknak, ma fellelhető – vagy már kiveszett – kulturális emlékeiknek, városaiknak és történelmüknek szenteli.
Ahogyan a tévécsatorna honlapján olvasható, elsősorban kun vonatkozású portré- és dokumentumfilmek vetítésével szándékoznak tájékoztatni bennünket arról, kik is a kis- és nagykunok, mitől különlegesek és mik a hagyományaik. Emellett ízelítőként közvetítenek a szeptember 12-től 27-ig tartó világtalálkozó programjából is.
A Kiskunság, a Nagykunság és a Jászság népeit hallomásból persze mindenki ismeri, az azonban talán kevésbé köztudott, hogy az kunok a XIII. században még saját élő nyelvükkel büszkélkedhettek – az ázsiai Fekete-Kunországban, ahogyan akkor hívták a magyar krónikák a kunok földjét, még olyan nagy számban éltek, hogy a kereskedők meg is tanulták a nyelvüket, írja a Wikipédia. A magyarországi kunok és jászok IV. Bélának köszönhették a földet és előjogokat, aki a tatárok elleni védekezésként telepítette le őket a Duna-Tisza közén.
Területük a későbbiek során egyre zsugorodott ugyan és szabadságjogukat is hol elveszítették, hol visszaszerezték, de mindenképp egy erős, túlélő közösségként maradtak meg a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén. Állítólag 1770-ig még élt a nyelvnek anyanyelvi beszélője is – ekkor hunyt ugyanis el a karcagi Varró István, akit az utolsó kun anyanyelvűként tart számon a hagyomány. A tőle gyűjtött szövegekkel kapcsolatban igen kétkedő a modern nyelvészet, így az egyetlen fennmaradt nyelvemléknek a kun Miatyánkot tekinthetjük. Ennek is több változata létezik, a magyar helyesírásnak megfelelő átirata a következő:
Bizim atamiz kim-szing kökte
szentlenszing szening ading
düs-szün szening könglügüng
necsik-kim dzserde alaj kökte
bizing ekmegimizni ber bizge büt-bütün künde
ilt bizing minimizni
necsik-kim biz ijermiz bizge ötrü kelgenge
iltme bizni ol dzsamanga
kutkar bizni ol dzsamannan
szen barszing bu kücsli bu csin ijgi tengri amen.

