Arnold Roosendaal, a Tilburgi Egyetem doktorandusza tegnap tett közzé egy elemzést, melyben arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a Facebook által használt, más weboldalakba is beilleszthető „tetszik” (like) gomb használata azzal jár, hogy az elhelyezett sütik segítéségével a közösségi oldal működtetői követni tudják a felhasználók netes viselkedését, függetlenül attól, hogy regisztrált tagok-e az illetők, vagy nem.

A kutató három példát hoz arra, hogy a „like” gomb egy weboldalon miként gyűjtheti az adatokat. Az első esetben a felhasználó regisztrált tag a Facebookon, ekkor a más hasonló weboldalaknál már megszokott módon az illető számára generálnak egy egyedi, azonosító sütit, mely lehetővé teszi például, hogy bejelentkezéskor az oldal „felismerje” a felhasználót. De a süti nemcsak akkor működik, ha a felhasználó a Facebookra akar bejelentkezni, hanem akkor is, ha olyan oldalt látogat meg, ahol be van ágyazva a „tetszik” gomb. Ha rákattintanak, akkor természetes módon regisztrálják a választást, de a Facebook akkor is kap információkat, ha nem „lájkolnak”. Az igazán elgondolkodtató az, hogy a Facebook a „tetszik” gombok segítségével bárki mozgását követheti, nem szükséges az illetőnek regisztrált tagnak lennie.

Roosendaal dolgozatában semmi igazán meglepő nincs, inkább összefoglaló jellege miatt érdemes felhívni rá a figyelmet: a lájkoló gombok gomba módra szaporodnak, és ez azzal jár, hogy a Facebooknak nem kell a saját felületére csábítani a netezőket, hogy a sütiket elhelyezzék náluk, az egyre divatosabb és lassan kötelezővé váló beágyazás folytán minden webmester önként küldi el látogatói adatait a közösségi oldalnak. Az, hogy ezekkel az adatokkal (főként a nem regisztrált tagok adataival) mi történik, nem tudni, de ismerve a Facebook eddigi botrányait, elég valószínű lehet, hogy ezeket a statisztikákat akkor is felhasználják, ha egyébként ezt tagadják.