nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • Pierre de La Croix: @blogen: Ez már csak szőrszálhasogatás. A lényeg az, hogy sokszor nemcsak zsidónak, hanem ...
    2014. 10. 31, 21:42  A székely zászló
  • blogen: @nudniq: Hát ez az, csak de jure zsidók léteznek! :D Egyébként nem tudtam, hogy néhányukat...
    2014. 10. 31, 21:06  A székely zászló
  • Tempesty: Pirkadat, arcpír, piros = pír szógyök. Vér, véres, veres, vörös= vér etimon. Az eredeti a ...
    2014. 10. 31, 19:52  Piros-e a piros?
  • Tempesty: @baloch: A KM bronzkoránál még nem tartok, de újévig meglesz , ez nálam azt jelenti , hogy...
    2014. 10. 31, 19:46  A Csodaszarvas regéi
  • hun: @menasagh: "Azért feltételes mert valójában még azzal sem vagyunk tisztában mi létezik." h...
    2014. 10. 31, 19:27  A nem létező nemlétező
A nyelvész majd megmondja

Nyelvről vitatkozik kollégáival?

Kételyei támadtak?

Kálmán László nyelvész válaszol olvasóink olyan égető kérdéseire, mint például:

Aki nem tud sumerül...

Van dunsztunk róla!

Régóta rájöttél?

Mi köze a karalábénak a szoláriumhoz?

Tegye fel kérdését Ön is!

A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Korrektúra
A köztársasági elnök, a nyelvész és a korrektor

A köztársasági elnök már beiktatásakor beszélt a magyar nyelv védelmének fontosságáról. A nyelvészek már akkor felszisszentek. Sajnos úgy tűnik, a köztársasági elnök ezt nem hallotta meg.

Fejes László | 2010. november 11.
|  

Schmitt Pál megküldte az országgyűlésnek azt a dokumentumot, mely a készülő új alkotmányhoz kapcsolódó javaslatait tartalmazza. A 34 oldalas írásmű 17. oldalától két oldal plusz három sor terjedelemben az államfő nyelvpolitikai nézeteiről olvashatunk.

Az iratban szereplő állításokkal kapcsolatban elsőként Sándor Klára fejtette ki véleményét. A nyelvész kifejtette, hogy a dokumentum meghamisítja Brassai Sámuel állításait és a nyelvvel kapcsolatos nézeteit, illetve tudományosan tarthatatlan nézeteket foglal magában. Ilyen az a teljességgel téves felfogás, hogy a nyelv romlik, és külső, intézményes védelemre van szüksége. Sándor Klára írásából azonban az is kiderül, hogy ebben a kérdésben a felelősség nem kizárólag, sőt elsősorban nem is a köztársasági elnöké, hanem a tudományos közösségé, mely nem lép fel elég erélyesen az ilyen nézetek terjesztői ellen, illetve egyáltalán megtűri maguk között azokat, akik a nagy nyilvánosságot ilyen nézetei terjesztésével megtéveszti. A köztársasági elnök utolsó nyelvvel kapcsolatos javaslata, mely szerint kerüljön be az alkotmányba, hogy „a magyar nyelv nemzeti önazonosságunk és összetartozásunk legfőbb letéteményese”, pedig egyenesen diszkriminatív azokkal a magyar állampolgárokkal szemben, akik nem magyar anyanyelvűek. A nyelvész viszont hiányolja a köztársasági elnök javaslatai közül a kisebbségi nyelvek védelmére vonatkozó javaslatokat: ezekre valóban nagy szükség lenne.

Sándor Klára után megszólalt Zsadon Béla, aki az index.hu korrektoraként  ismeretes a szélesebb nyilvánosság előtt. (Nem mellesleg korrektorblogjával ma a nyelvi ismeretterjesztés egyik élharcosa.) Zsadon elsősorban azt a tételt támadja, mely szerint ha nem igényesen és helyesen fogalmazunk (bármit is jelentsen ez), illetve nem tartjuk be a helyesírási szabályokat, az a magyar nyelv halálához vezethet. Mint rámutat, a nyelv változása természetes és szükségszerű folyamat, és ahogy a korábbi változások sem vezettek a nyelv pusztulásához, úgy a ma tapasztalt változások sem fognak. Mint Zsadon kiemeli, a „nyelvművelés”, a nyelvi oktatás egyetlen értelmes célja csak az lehet, hogy hatékonyan (és lehetőleg ne csak anyanyelvünkön) legyünk képesek kifejezni magunkat.

Természetesen tévedés lenne azt hinni, hogy a dokumentumban kifejtett gondolatok közvetlenül a köztársasági elnöktől származnak. Az elnök hivatali apparátussal dolgozik, melynek az lenne a feladata, hogy biztosítsa: az elnöki hivatalból a köztársaság tekintélyét emelő, a köztársaság javát szolgáló javaslatok kerüljenek ki. Ha az elnök mégis maga tenne olyan javaslatokat, melyek szakmailag nem megalapozottak, akkor az apparátus kötelessége arról gondoskodni, hogy ezek ne kerülhessenek ki a hivatal falai közül.

A kérdés tehát elsősorban az, hogy a köztársasági elnök apparátusa igénybe vette-e szakértők segítségét, és ha igen, kik lehettek ezek a „szakértők”. Mindenesetre a „szakértő” kiválasztóját is minősíti az, hogy milyen alapon és kit választott. A köztársasági elnöknek tehát végső soron azzal a kérdéssel kellene szembenéznie, hogy kikkel veszi körül magát. Az ugyanis tarthatatlan állapot, hogy a köztársaság elnökét a sajtó és más személyek folyamatosan lehülyézik (ráadásul nehéz lenne azt állítani, hogy nem jogosan): ez ugyanis nem csak az elnök, hanem az egész Magyar Köztársaság tekintélyét sérti.

Ajánlott olvasmányok

Kis Tamás: A nyelvművelés kártékonyságáról és ármánykodásáról

Nádasdy Ádám: Mi a baj a nyelvműveléssel?

Nádasdy Ádám: Búcsú a nyelvhelyességtől

Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (különösen a 6. fejezet)

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X