1961-ben a Fővárosi Tanács a KISZ rendelkezésére bocsátotta a háborúban súlyosan megrongálódott, majd közmunkával helyreállított Várkert Bazár területét, itt hozták létre a Budai Ifjúsági Parkot. A 2000-2500 fő befogadására alkalmas szórakozóhely igazgatójává Rajnák László egykori birkózót nevezték ki. (A vasfegyelmet biztosító, jó politikai kapcsolatokkal megtámogatott igazgató később sikkasztás vádjával távozott az intézmény éléről, mint kiderült, a fiatalokat rendszeresen becsapták).

Az akkori hatalom nem tudott és nem akart lemondani arról, hogy a fiatalokat neveljék, irányítsák, műveljék, hogy még a szórakozás, a szabadidő eltöltése is irányított, kontrollált formában maradjon. A park csak szigorú szabályok szerint működhetett, nem megfelelő magatartás miatt még az előadókat is rendre utasították. A fiúk ingben, nyakkendőben, rövid hajjal léphettek be, a lányoknak megszabták a szoknyahosszat, s tiltott viseletnek számított a farmer. Ellenkezés esetén hamar csattantak a biztonsági pofonok. A szabályoknak ellenszegülőket be sem engedték. A kívül rekedt, huligánnak minősített fiatalokból megalakult az úgynevezett Nagyfa Galeri, tagjai a park közelében egy hatalmas fa ágain csücsülve és kapaszkodva hallgatták a zenét, a hatalom hamar ellenségképet kreált belőlük. A külsőségekben is megnyilvánuló szigor csak a nyolcvanas évek elején enyhült.

Az alacsony belépti díjjal működő létesítmény kultúrpark is akart lenni, a zenés-táncos programok mellett irodalmi esteket, tehetségkutatókat, divatbemutatót, gyerekprogramokat is szerveztek. Leglátogatottabb időszaka, csúcskorszaka a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje volt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A kulturált, s főként erősen ellenőrzött szórakozóhelyen a fiatalok Bergendyékre, a Holéczy- és a Nebuló együttesekre táncolhattak, itt találkozhattak az ős-Illéssel, hallgatták Németh Lehelt, Ambrus Kyrit vagy Aradszky Lászlót. De fellépett itt az Echo, a Metro és az Omega is, a Benkó Dixiland, a Scalmpolo, Gemini, a Kex, a Beatrice, a Piramis vagy az Edda, énekelt Kovács Kati és Koncz Zsuzsa. A hetvenes-nyolcvanas években induló magyar beat képviselői mind megfordultak a park színpadán.

1980 májusában, a tízezer ember részvételével megrendezett Edda-koncerten a bejárat melletti kőkorlát leomlott, öt fiatal megsebesült. A szerencsétlen baleset előre vetítette a létesítmény további sorsát. 1984. szeptember 23-án a P. Mobil Elektromos temetés című koncertjével a park végleg bezárt.

A kor sok bélyegét magán viselő ifipark hangulatát sokan felidézték. Volt egyszer egy ifipark címmel Sebők János írta meg a történetét, film is készült róla, musical ihletője is volt. Legendáját megénekelte a Fonográf együttes és Cseh Tamás is.

A kultikus ifiparknak otthont adó Várkert Bazár Ybl Miklós tervei alapján készült el 1883-ban. Árkádsorai alatt egykor üzletek, később tanműhely, Történelmi Arcképcsarnok, festőiskola, majd műtermek, végül az ifipark kapott helyet. Az 1984-ben életveszélyesnek nyilvánított épületet 1987-ben a budai várnegyed részeként felvették az UNESCO világörökségi helyszínek listájára. A közel három évtizede üresen álló, lassan omladozó épület rekonstrukciójára és hasznosítására már többféle elképzelést is kidolgoztak, de a kivitelezés részben a rendezetlen jogi helyzet, részben a pénzhiány miatt mindeddig meghiúsult.