Az angol kiejtés rendkívül sokféle és rendkívül gyorsan változik. A British Library most Jonnie Robinson szociolingvista vezetésével új projektbe kezdett. Igyekeznek minél több ember kiejtését rögzíteni: a kutatás alanyait arra kérik, hogy minél természetesebb hangon olvassanak fel egy egyszerű szöveget egy ismert könyvből. Szándékosan nem beszélt szöveget rögzítenek, mert nem szeretnék, ha az alanyok „rájátszanának” akcentusukra.

A gyűjtött anyagot többek között az angol nyelv változásairól szóló kiállításon szeretnék felhazsnálni. A kiállítás célja, hogy megmutassa: a nyelv folyamatosan változik, nincs „helyes” vagy „helytelen” kiejtés. A rendezvényen be szeretnék mutatni a BBC 1928-as kiejtési útmutatóját is, melyben a helyesként megjelölt kiejtést ma már szinte senki nem használja.

A cikk az ajánló után folytatódik

Ma egyre terjed a h betű nevének [h]-val való ejtése (azaz [éjcs] helyet [héjcs]). Sokan viszont ezt hibásnak tartják, pedig természetes folyamatról van szó: a 19. század folyamán nem ejtettek [h]-t az olyan szavak elején sem, mint a hospital 'kórház', hotel 'szálloda' vagy a herb 'gyógynövény'.

Változik az olyan gyakori szavak ejtése is, mint a says 'mond, mondja' ([szez] ~ [széjz]) vagy az ate ([et] ~ [ét]) 'ettem, ettél, evett stb.'. Ezekről a beszélők gyakran azt sem tudják megmondani, ők maguk melyiket használják, vagy hogy melyik kiejtés az eredeti, a „helyes”. A brit kiejtést erősen befolyásolja az amerikai, különösen a mozifilmeken és tévéműsorokon keresztül.

Forrás

'Haitch' or 'aitch'? How do you pronounce 'H'?