nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelvjárások határon innen és túl
A' autentikus palóc

Ahogy minden természetes nyelv, úgy a magyar nyelv is többféle változatban él. Az egyik ilyen változat a szlovákiai magyarok által használt palóc nyelvjárás, ami szintén többféle változatra tagolódik. Hogy beszélnek felvidéken a magyarok? Miben tér el a palóc a magyarországi standardtól? Mi az a dodávka és mi köze a horalkihoz? Milyen névelő kerül a orosztojás elé?

Rási Szilvia | 2017. január 10.
|  

Közismert tény, hogy minden természetes nyelv változatokban él. Ezen nyelvváltozatok több szempontból osztályozhatók. A szabályozottság (standardizáltság) szempontjából például elkülöníthetünk köznyelvet (standard), területi nyelvváltozatokat, azaz nyelvjárásokat, illetve társadalmi nyelvváltozatokat (pl. szaknyelveket). Aktuális cikksorozatunkban elsősorban a nyelvjárásokkal, illetve azok standarddal való kapcsolatával foglalkozunk, elsősorban a felvidéki magyar nyelvváltozatra összpontosítva.

Változatos nyelv, nyelvi változatok

Habár elméleti szinten elkülönítünk különféle nyelvváltozatokat, a gyakorlatban az egyes változatok összemosódnak. Az igaz ugyan, hogy vannak bizonyos (pl.fonetikai, lexikai) jegyek, melyek például kifejezetten az egyes nyelvjárásokra jellemzőek, de számos nyelvi jegyről, elemről nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy a sztenderd vagy éppen egy adott nyelvjárás része.

Fontos, hogy a sztenderdhez hasonlóan a nyelvjárásoknak is megvan a saját nyelvtani rendszerük, szókészletük, valamint a sajátos hangrendszerük. Vagyis, mindkettő egy teljes és önálló nyelvváltozatot képez. Ennek ellenére mégis elterjedt a nézet, hogy a standard sokkal jobb, szebb vagy értékesebb, így feltétlenül szükséges a társadalmi érvényesüléshez, a nyelvjárásias beszédmód pedig kerülendő, ha az egyén szeretne társadalmi szempontból eredményes lenni.

Ezzel a szemlélettel ellentétben az egységes irodalmi nyelv kialakulását megelőző időszakban beszédben és írásban egyaránt a nyelvjárást alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy a nyelvjárás a mai köznyelvvel szemben elsődleges nyelvváltozat volt, ugyanis időben megelőzte a köznyelvet, és az irodalmi/normatív nyelvet. Ez utóbbi azért lényeges, mivel a köznyelvet gyakran emlegetik az irodalmi nyelv beszélt változataként.

Mi az a darab, amit a kenyér megszegésekor a kenyérből levágunk? A víge, széle, sarka, púpja, durca, vége, dumója?
Mi az a darab, amit a kenyér megszegésekor a kenyérből levágunk? A víge, széle, sarka, púpja, durca, vége, dumója?
(Forrás: L. Kenzel / Wikimedia / CC0)

Nyelvtörténetileg az ősmagyar korra, ami a honfoglalásig tart, az jellemző, hogy a népesség vándorol, törzsi szervezetekben él, így a beszélők törzsi nyelvjárásokat beszélnek. Az ezt követő ómagyar kori nyelv körülbelül az 1500-as évek derekáig (a mohácsi vészig) szintén nyelvjárásokban létezett, az előbb említett törzsi nyelvjárások területi nyelvjárásokká változtak.

A középmagyar kortól kezdődően, ami felvilágosodás korának kezdetéig tart (1772-ig) megkezdődtek a betelepülések, amik a nyelvjárási keveredést (a nyelvi konvergenciát) segítik elő. Kezdetét veszi a könyvnyomtatás, ami az irodalmi nyelv normalizálásával függ össze. 1772-től 1920-ig (a trianoni békediktátumig) számítjuk az újmagyar kort, amikor megtörténik a standard köznyelv kodifikálódása. Ezzel kapcsolatban kétféle lehetőséget kínálkozott: a saját, nemzeti nyelv versenyképes szintre emelése, avagy egy versenyképes nyelvre (németre) való átváltás. Erre refelektálva a nyelvújítás egyik legfőbb alakja, Kazinczy Ferenc, egyik levelében a következőt írta: „Nemesebb és hasznosabb foglalatosság nem lehet, mint a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni”. Ennek következményeképp Magyarországon – Kazinczy szerepe és Széphalom elhelyezkedése miatt – az északkeleti nyelvváltozat vált a standard köznyelv alapjává. Ez a tény pedig egyenlő azzal, hogy a mai standard nyelv tudományos értelemben ugyancsak egy dialektus kodifikált változata.

„Nemesebb és hasznosabb foglalatosság nem lehet, mint a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni”
„Nemesebb és hasznosabb foglalatosság nem lehet, mint a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni”
(Forrás: Both ELőd / Wikimedia / CC0)

Jelenleg a standard tekintendő a normatív nyelvváltozatnak. A standardizálási folyamat egyik fontos eszköze, az előbb említett kodifikáció, a standard normájának rögzítése nyelvtanokban, helyesírási szabályzatokban, majd ezek tanítása az iskolákban. A köznyelv és a nyelvjárások nagymértékű megkülönböztetése viszont nem feltétlen kedvez a nyelvjárások státuszának.

A nyelvjárásokról

Annak ellenére, hogy ma Magyarországon (és a legtöbb európai országban is) a standard nyelvváltozat a legnagyobb presztízzsel rendelkező nyelvváltozat, a nyelvjárásoknak is kétségtelenül megvan a létjogosultságuk. A nyelvjárásban beszélőknek ez az elsőként elsajátított nyelvváltozatuk (alapnyelvük), a köznyelvet csak ezután tanulják meg. A kisebbségi magyar közösségekben a nyelvjárást sokkal többen használják, ismerik, mint a standardot. S nem mellesleg: a 21. század első évtizedében fölerősödő globalizáció ellenhatásaként a nyelvjárás használata egyfajta identifikációt, a (helyi) hovatartozást jelenti, jelöli.Vagyis a nyelvjárásoknak (helyi) kultúrahordozó szerepük is van.

Juhász Dezső osztályozása szerint ma 10 magyar nyelvjárási régiót különböztetünk meg. Ezek a következők:

  1. nyugat-dunántúli,
  2. közép-dunántúli-kisalföldi,
  3. dél-dunántúli,
  4. dél-alföldi,
  5. palóc,
  6. Tisza-Körös vidéki,
  7. északkeleti,
  8. mezőségi,
  9. székely,
  10. moldvai.

Ezek közül az egyik leginkább standardtól eltérő változat a palóc nyelvjárás. A palóc nyelvjárás markáns különbségeket mutat, mind hangtani, mind lexikális szinten a standardhoz képest - a következőkben ezekkel foglalkozunk.

A nyelvjárásoknak kultúrahordozó szerepük (is) van
A nyelvjárásoknak kultúrahordozó szerepük (is) van
(Forrás: Wikimedia / Fortepan — ID 2769)

A palóc nyelvjárás

A „palóc” kifejezés fogalmának két értelmezése is lehetséges. Az egyik a dialektológia (nyelvjárástan), a másik néprajztudomány szerinti értelmezés. E két tudományág nem egyforma kiterjedésű földrajzi térben tekint a palócokra, ugyanis, a dialektológia kisebb, míg a néprajztudomány nagyobb területet tulajdonít a palócságnak. A palóc nyelvjárási régiónak nagy a belső tagoltsága, ami annyit tesz, hogy több nyelvjárássziget alkotja, vagyis nyelvjáráscsoportból áll. A palóc nyelvjárási régió négy fő tömbre csoportosul, melyek aztán még további nyelvjáráscsoportokra osztódnak. A négy fő tömb a következő:

  1. nyugati tömb: nyugati palóc, északnyugati palóc;
  2. középső tömb: középpalóc, Ipoly vidéki;
  3. keleti tömb: keleti palóc, Hernád vidéki;
  4. déli tömb: déli palóc, Eger vidéki.

A déli tömb kivételével mindhárom másik tömb megtalálható Szlovákiában, viszont a nyelvjárások nyugati és keleti határán nem minden esetben egyezett a nyelvjáráskutatók véleménye. Kétségtelen, hogy a palóc nyelvjárások fő azonosító jegye az illabiális ȧ (a köznyelvi ajekkerekítéses a-ból akajrésessé vált ȧ) és a labiális ā (a köznyelvi ajakréses á-ból ajakkerekítésessé vált ā), ám a tömb egyes nyelvjárásszigetei sok esetben eltérnek egymástól. Ezért sem lehetséges a palóc nyelvjárás általános jellemzése, mivel a nyelvjárásszigetek között számos esetben határozottan meghúzhatók az izoglosszák.

A palóc tipikus jellemzője az illabiális a hang. Ez néha félreértéseket okoz
A palóc tipikus jellemzője az illabiális a hang. Ez néha félreértéseket okoz
(Forrás: http://pistike.hu/)

A szlovákiai magyar beszélőközösségre nemcsak az jellemző, hogy a magyar anyanyelvűek egy része nem járt magyar tannyelvű iskolába, és emiatt nem került intézményes keretek között kapcsolatba a magyar köznyelvvel, hanem az is, hogy a szlovákiai magyaroknak sokkal kevesebb a lehetősége a magyar köznyelv használatára. Ennek egyszerű oka van: a nyilvános színtereken (ahol a standard használata az elvárt) a szlovák nyelvet kell alkalmazniuk.

Ami a szókincset illeti, a határon túli szókincs szavai eredetük szerint ötfélék lehetnek: 

  • közmagyar szavak: a határon túli szókincs legtöbb szava, mint pl. az a névelő, vagy a zsűrizik ige;
  • táji eredetű szavak: főleg tájszavak, amelyek az adott határon túli régió egy kisebb-nagyobb területén használatosak, pl. cinka ’serdülő lány’, srót ’állatok etetésére való kukorica- vagy búzadara’;
  • közmagyar eredetű szavak (jelentős részük stílusbeli kölcsönszó): a magyarországi nyelvváltozatokban legtöbbjük egyre inkább visszaszorult, a határon túli változatokban viszont vagy változatlan stílusértékben éltek/élnek tovább, vagy nagyobb mértékben államnyelvű megfelelőikhez igazodtak, pl. a közmagyar változatokban kissé választékos, a határon túli változatokban pedig közömbös stílusértékű balkon ’erkély’;
  • határon túli eredetű lexémák (közvetett kölcsönszavak és kontaktushatástól független, önálló alkotások): azok a lexémák, melyek a határon túli nyelvváltozatokban jöttek létre 1918 után belső nyelvi elemekből kontaktushatás következtében, és az egész régió területén használatosak, pl. orosztojás ’kaszinótojás’ a szlovák ruské vajce szóból (szó szerint „orosz tojás“);
  • államnyelvi eredetű szavak (közvetlen kölcsönszavak, illetve alaki kölcsönszavak): ezen szavak államnyelvi formájukban használatosak, pl.: dodávka ’furgon’, horalki ’oldalt csokoládéval bevont nápolyiszelet-fajta’. 

Nyelvjárási szókészletnek nevezzük a nyelvjárások teljes szókészletét, vagyis a köznyelvvel megegyező és attól eltérő szavak együttesét. A nyelvjárási szókészlet egyik legfontosabb eleme a tájszó, amely csak nyelvjárásokban használt, illetve ott a köznyelvitől eltérő hangalakú vagy jelentésű szó. A tájszavak egyik legfontosabb alkotórészei minden tájegység szókészleti rendszerének, mert „ősi jelenségeket” őriztek meg és hagytak az utókor számára, amelyek a köznyelvből már kifakultak, viszont az egyes települések lakosai között még használatosak
A cikksorozat további részeiben többek között ezekről lesz szó részletesebben.

Felhasznált irodalom
Balogh Lajos (2004): Büki tájszótár. Szombathely, Vasi Szemle Kiadó. 

Cs.Nagy Lajos – N. Császi Ildikó (2015): Magyar nyelvjárások. Tinta Könyvkiadó.

Fazekas Emese (2007): Bevezetés a magyar nyelv történetébe. Egyetemi műhely kiadó. Bolyai Társaság – Kolozsvár.

Kazinczy művei 1979. 1. Versek, műfordítások, széppróza, tanulmányok. 2. Levelek. A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek SZAUDER MÁRIA munkája. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.

Menyhárt József – Presinszky Károly – Sándor Anna (2009): Szlovákiai magyar nyelvjárások. Konstantin Filozófus Egyetem: Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra.

Szabómihály Gizella – Lanstyák István (2011). Magyarok Szlovákiában. VII kötet. Nyelv. Fórum Kisebbségkutató Intézet. Somorja.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 jan 2017. január 10. 13:54

Ezen a ponton hadd hívjam fel a figyelmet arra az érdekes tényre, hogy a mai magyar nyilvánosságban a palóc nyelvjárásban megszólaló legismertebb személy nem más, mint Győzike, aminek az a furcsa következménye van, hogy a közvélemény számos palócós nyelvjárási elemet tévesen a romákkal kezdett azonosítani, pl. Sálgótárjón, mondják a romákat utánozandó, pedig ez simán palócos.

Ezzel analóg a "Maunika-só" emlegetése, szintén romás hangulatfestési céllal, pedig az ó->au simán északkeleti jelenség (pl. kárpátaljai magyarok is sokan így mondják), nem specifikusan roma dolog.

2 Sultanus Constantinus 2017. január 10. 14:02

@jan: Én is szoktam -- Győzike után szabadon -- mondani itthon, hogy megyek a Sálgótárjóni útra (ott van a cég egyik telephelye), jót szoktak nevetni ezen itthon, mert rajtam kívül senki sem tudja így mondani. :D

@cikk: Biztos, hogy a társadalmi nyelvváltozatra a szaknyelv a legjobb példa? Én azt pont nem érteném alatta.

Kérdés: a palóc nyelvjárás hangtani sajátosságai szlovák hatásra alakulhattak-e ki (feltételezhető-e szlovák kölcsönhatás), vagy inkább belső fejlemény?

3 Fejes László (nyest.hu) 2017. január 10. 14:23

„Az egyik ilyen változat a szlovákiai magyarok által használt palóc nyelvjárás” Ez az állítás implicite rögtön két tévedést is tartalmaz. Az egyik, hogy a palócot csak Szlovákiában beszélik (később a cikkből is kiderül az ellenkezője). Másrészt az, hogy a szlovákiai magyarok mind a palóc nyelvjárást beszélik. Holott pl. a legjelentősebb terület, a Csallóköz nem tartozik oda sem a régebbi (mek.oszk.hu/02700/02789/html/img/a195.jpg), sem az újabb (www.transindex.ro/images/__leo/galeriak/galeria_4138.jpg) felosztás szerint.

A modern szlovák jövevényszavakat összekeverni a régebbi nyelvjárási jelenségekkel pedig végképp értelmetlen.

@Sultanus Constantinus: „a palóc nyelvjárás hangtani sajátosságai szlovák hatásra alakulhattak-e ki (feltételezhető-e szlovák kölcsönhatás), vagy inkább belső fejlemény?” Nem nagyon van bizonyíték arra, hogy szlovák hatás lenne, bár részben nem zárható ki.

4 bloggerman77 2017. január 10. 14:52

@Fejes László (nyest.hu):

Khm-khm, a palócok elnevezése egész véletlenül a kipcsak kunok szláv nevével azonos (polovec, polovci), ez elég elgondolkodtató, hogy a szomszédos szlávok miért a kunok szláv nevével azonosították a palóc magyarokat...

5 Dvojcse 2017. január 10. 14:52

Szlovákiai magyar barátom, amik Csehországban él, és elsődlegesen a szlovákot használja, bevett a magyar nyelvhasználatába még cseh szavakat is, imádom... :D

"Mentem salináva' a boltba me' hranolkit akartam csinálni, oszt jött a revizorka, akkor vettem észre, hogy a salinkartám otthon hattam, és csak a' obcsankám van nálam, nemtom, hogy lehetek ekkora tocski, jezsismarja"

6 bloggerman77 2017. január 10. 15:07

@bloggerman77:

Arra akartam kilyukadni az előző hsz-ban, hogy a palóc jellegzetességei inkább a nyelvváltás előtti vélhetően kipcsdak török nyelv szubsztrátumhatásának tudható-e be esetleg, semmint szláv-szlovák hatásnak..,.

7 Fejes László (nyest.hu) 2017. január 10. 15:58

@bloggerman77: Hát pl. a ly megőrzése aligha, mert máshol később veszett el. Az a/á ejtésmódja bonyolultabb kérdés, tudtommal nem világos, hogy a korábbi általános magyar ejtés őrződött-e meg, vagy új jelenség – mindenesetre egyik esetben sem török szubsztrátum.

Egyáltalán: a népnevek olyan egyszerű okokból is átkerülhetnek egyik népről a másikra, hogy az egyik a másik helyén jelenik meg. Egyáltalán nem biztos, hogy mai palócságnak inkább vannak kipcsak ősei, mint bárki más magyarnak (vagy a szomszéd szlováknak). Elég arra gondolni, hányan utaznak a Tátrába „a csehekhez”...

8 Irgun Baklav 2017. január 10. 17:42

@Fejes László (nyest.hu): „A modern szlovák jövevényszavakat összekeverni a régebbi nyelvjárási jelenségekkel pedig végképp értelmetlen.”

Nekem a cikket olvasva kicsit az volt az érzésem, mintha a szerzők nem tudták volna eldönteni, hogy a palóc nyelvjárásról vagy a szlovákiai magyar beszélőközösség nyelvhasználatáról írjanak-e. Az utóbbi is nagyon érdekes téma, szegényeknek nem lehet könnyű, ha északról és délről is, a szlovák nyelvvédők a magyar nyelv használata, a magyarországiak meg a szlovák jövevényszavaik miatt ekézik őket; de a magam részéről pl. szívesen olvastam volna többet pl. a palóc nyelvjárás hangtani sajátosságairól (az egyébként közismert „illabiális ȧ” & „labiális ā” jelenségen túl).

9 Sultanus Constantinus 2017. január 10. 17:46
10 Galván Tivadar 2017. január 10. 18:01

Szvsz ez a "srót" valami cipszer beszivárgás lehet (vö. ném. r/s Schrot = durva dara).

11 jan 2017. január 10. 20:48

@Fejes László (nyest.hu): A kritikád tartalmával egyetértek, de azt kicsit disszonánsnak érzem, hogy ezekre miért nem a publikálás előtt hívtad föl a szerző figyelmét, akkor esetleg ki lehetett volna javítani időben.

Vagy ez valami sajtótörténeti jelentőségű újítás, hogy a lap szerkesztője a megjelenés után, nyilvánosan véleményezi a cikkeket?:)

12 hhgygy 2017. január 11. 09:02

Az megvan, hogy hogy van a palóc angolul?

- Highlander.

13 Roland2 2017. január 11. 09:41

A leghíresebb, tv-ben is szereplő ( Totalcar, Brutális fizika, Brutális történelem ) palóc Vályi István : www.youtube.com/watch?v=Z-bZ8A7koTo

14 jan 2017. január 11. 10:02

@hhgygy: ezt nem értem... vagy lehet, hogy értem, az lenne a vicc, hogy a palócok a Felvidéken élnek, és akkor ezért Highlanderek?

15 Fejes László (nyest.hu) 2017. január 11. 16:45

@jan: Nemsokára egy éve, hogy nem vagyok szerkesztő, egyébként meg senki nem kérdezte a véleményemet.

16 Irgun Baklav 2017. január 11. 17:46

@Fejes László (nyest.hu): <off>Az impresszumban még most is felelős szerkesztőként vagy feltüntetve, ami jogi szempontból azért furcsa, ha már nem ez a helyzet.</off>

@Roland2: Bár a „híresség” nehezen kvantifikálható valami, attól tartok a Győzike-show-s, ex-Romanticos Gáspár Győző még nála is „híresebb”, ha csak az ismertséget azonosítjuk a hírességgel. Ha a celebeket kivesszük a pakliból, akkor is bejönne a mindenki által ismert losonci születésű időjós, Reisz András is (az ő idiolektusa azért időközben a sztenderd irányába indult el).

17 Szűcs Gábor 2017. január 12. 14:30

„Kétségtelen, hogy a palóc nyelvjárások fő azonosító jegye az illabiális ȧ (a köznyelvi ajekkerekítéses a-ból akajrésessé vált ȧ) és a labiális ā (a köznyelvi ajakréses á-ból ajakkerekítésessé vált ā), ám a tömb egyes nyelvjárásszigetei sok esetben eltérnek egymástól.”

Ez bizony komoly ellentmondást tartalmaz a cikk korábbi állításaihoz képest, melyek szerint a magyar nyelv standardizálása (elsősorban az északkeleti nyelvjárás normalizálása) előtt csak (standard nélküli) nyelvváltozataiban élt a magyar nyelv. A fenti idézetben pedig a „köznyelvi” hangokból válnak más képzésű hangokká a nyelvjárási fonémák (a fonéma szó tág értelmében). Szóval ez egy nem épp szerencsés (mert valótlan) megfogalmazása a jelenségnek; egyrészt az időrend fölcserélése (hiszen előbb volt palóc nyelvjárás a maga hangtani jelenségeivel, minthogy a standard lett volna), másrészt persze nem csupán kronológiai tévesztés, mert fordítva sem volna igaz, azaz hogy az ajakréses ȧ ajakkerekítéses a-vá vált.

„Jelenleg a standard tekintendő a normatív nyelvváltozatnak.”

Ez az állítás persze a „normatív” szó tágabb értelmében (és persze a társadalmi presztízs szempontjából) lehet igaz, de ha a cikkben épp amellett érvelünk, hogy minden dialektus normatív (hiszen minden egyes nyelvváltozat attól nyelvváltozat, hogy saját szabályrendszere, normája van), akkor célszerű a „normatív” és a „normalizált” terminusoknak a szakirodalomban használt megkülönböztetését átvenni: természetesen minden dialektus normatív, de az ún. köznyelv mesterségesen normalizált. Másképp megfogalmazva: minden egyes nyelvváltozatnak van normája, tehát normatív, de a köznyelv az a nyelvváltozat, amely tudatos beavatkozással keletkezett, szándékosan közreműködtek normájának kialakításában, azaz normalizálták.

18 El Vaquero 2017. január 13. 16:41

Győzik-e áz igázi á[ʎ]uténnntikús pálóc, dikkcsák more, jájj de khígyó.

Információ
X