A körülbelül 6 millió lakosú Írországban közel 24 ezer azoknak a gyermekeknek és kamaszkorúaknak a száma, akik várólistára helyezve várják, hogy feltérképezzék beszédproblémáikat, majd ennek alapján megfelelő kezelést kapjanak. A várakozók közel fele már túl van az értékelési szakaszon, és terápiára vár, a másik felét pedig még nem is látta beszédterapeuta. Több mint másfélezer fiatal már két éve szerepel a listán eredmény nélkül – írja az ír Independent.

Az illetékes egészségügyi szervezet saját bevallása szerint mindent megtesz a helyzet javítása érdekében: az utóbbi 6 év alatt 50 százalékkal növelte a beszédterapeuták számát. Azonban így is csupán 776 szakember áll a beszédhibákkal küzdők rendelkezésére.

A szakemberek ezért arra bátorítják a szülőket, hogy maguk vegyék kézbe az ügyet, míg gyerekeik meg nem kapják a szakszerű ellátást. Az elhivatott szülőknek a következő tippeket ajánlják.

1. Kezdjünk már egészen korán meséskönyvet lapozgatni a kicsikkel. Nem muszáj olvasnunk is nekik, csak az a fontos, hogy meséljünk arról, amit a képeken látni.

2. Séta közben válasszunk ki bizonyos dolgokat, és beszéljünk róluk. Egészen piciknek például: „nézd, ott egy busz”. Minél idősebb a csemete, annál több részletet adhatunk megfigyeléseinkhez (például „ott egy zöld csuklós busz”.)

3. Ahogy a baba növekszik, úgy érdemes neki egyre több mondókát, versikét szavalni, gyermekdalt dúdolgatni. A fő, hogy legyen benne rím.

4. A háttérzaj megnehezíti a gyermeknek az odafigyelést, így amikor hozzá beszélünk, kapcsoljuk inkább ki a tévét, rádiót.

5. Ha a kicsi egy szó kimondásával próbálkozik, és elvéti, javítsuk ki, de véletlenül se szidjuk le a hibáért. (Például: ha felkiált az utcán, hogy „vau-vau”, mondjuk: „igen, ott egy kutya”.)

6. Amikor beszélünk a gyerekhez, hívjuk fel a figyelmét úgy, hogy minden mondat elején kimondjuk a nevét.

7. Korlátozzuk a cumihasználatot alvásidőre, mert nehéz úgy beszélni tanulni, hogy közben a csemete cumit szopogat.