Kinek ésszerű, kinek ésszerűtlen – több bánáti iskolában összevonják a kis létszámú (magyar) tagozatokat. Az iskolakezdéssel nyilvánvalóvá váló probléma nem véletlenül foglalkoztatja Vajdaság egyetlen magyar nyelvű napilapját, a Magyar Szót: két évtizeddel korábban már történtek hasonló intézkedések – és máig érezhető a hatásuk. Ha ugyanis az alacsony létszám miatt nem, vagy csak bizonyos településeken indítanak magyar osztályt, az hathatós érv lehet egy-egy családban amellett, hogy szerb osztályba írassák be a gyerekeket.

A napilap cikke felvet egy ugyancsak évek, évtizedek óta létező, megoldatlan problémát – a megfelelően képzett magyar pedagógusokét. Hiszen bár létezik magyar nyelvű tanítóképző Szabadkán, ez még korántsem látja el elegendő biológia, földrajz vagy éppen matematika szakos tanárral az általános és középiskolákat Szerbia magyarlakta településein. Ellenben sok olyan diák szerez itt diplomát, aki azután – tanítói állás nem lévén elegendő – valamelyik szaktantárgyat oktatja megfelelő képesítés, és sajnos szaktudás nélkül.

A másik „megoldás” az újvidéki, netán belgrádi egyetemen megszerzett diploma, ami viszont korántsem biztosítja, hogy a tulajdonosa ismeri a tantárgy magyar nyelvű szakszavait, vagy egyáltalán elegendő gyakorlatot szerzett volna abban, hogy szabatosan, érthetően fogalmazzon magyar anyanyelvű gyerekeknek – magyarul. Arról nem is beszélve, hogy sokan esetleg nem is vállalkoznak arra a rizikós feladatra, hogy szerbül végezzék el az egyetemi tanulmányaikat.

A Magyar Szó cikke arra hivatkozik, a szerbiai alkotmány szerint a már elért kisebbségi jogokat nem lehet „visszacsökkenteni”. Takarékosságra hivatkozva – a kilencvenes évekbeli tapasztalatok szerint – az asszimilációt serkenteni tehát alkotmányellenes lenne.

A magyar diákok számát növelni persze nem a politikusok feladata. A tanulási lehetőség biztosítása azonban valószínűleg az övék.