Uralisches Etymologisches Wörterbuch megszületése, ezzel ugyanis a tudományág (finnugrisztika) lényegében elérte célját: megszületett az alapnyelv rekonstrukciója.

http://www.nyest.hu/renhirek/a-magyar-finnugrisztika-tortenete-es-mai-allapota

De vigyázat nem ősnyelv, mert egy ősnyelvet kellene, egy ősnép is beszéljen. Azt pedig, hogy létezett egy olyan nép, amelyik ezt a nyelvet beszélte azt bebizonyítani lehetetlen. Tehát létrejött egy „műnyelv” és ezzel lezárult a finnugrisztika dicsőséges múltja. Feljutott a csúcsra, már csak azért is, mert amióta van genetika azóta a nyelvészek nagyon vigyáznak arra, hogy nehogy egy etnikumhoz rendeljenek egy nyelvet. A nyelv ugyan fejlődhetik is, de ha nem alakul tovább, akkor biztos, hogy lecserélik az etnikumok történelmük folyamán legalább 5x!

De lenne a nyelvészeknek sok más terület amivel sokkal értelmesebb lenne foglalkozni mint a finnugrizmussal:

Hogy lehet, hogy a magyar nyelv túlélte a Honfoglalást, a 9 évszázadig tartó latin hivatalos és egyházi nyelvet, vagy a török és Habsburg-német századokig tartó nyelvi terrort?

Vagy a csángók, akik mindig idegen nyelvi környezetben éltek (és néhány faluban még a honfoglalás előtti időtől) és még ma is beszélik a magyar nyelvet, igaz a nyelvújítás előtti ízes magyar nyelvet?

Vagy megtalálni azokat a nyelvterjedési módozatokat, ahogy a Kárpát-medencében élő ősi etnikum megtanulta a magyar nyelvet? És mikor?

És mi lesz ha a mai finn tankönyvekkel kezdjük, ahol állítólag leírják, hogy rokonság nincs de a barátság marad.....

http://www.nyest.hu/renhirek/nem-tanitjak-a-finnugor-rokonsagot-finnorszagban

(nem mintha persze a finn általános és középiskolai tankönyvek tartalma lenne mérvadó tudományos kérdésekben - se pro, se contra)

Az egészet onnan kéne elkezdeni, hogy mióta finnugoroznak és miért ....?

Mondjuk kezdd ezzel : The Uralic languages: description, history, and foreign influences. (szerk. Sinor Dénes)

És mi lesz ha a mai finn tankönyvekkel kezdjük, ahol állítólag leírják, hogy rokonság nincs de a barátság marad.....

Az egészet onnan kéne elkezdeni, hogy mióta finnugoroznak és miért ....?

Mondjuk kezdd ezzel : The Uralic languages: description, history, and foreign influences. (szerk. Sinor Dénes)

Az egészet onnan kéne elkezdeni, hogy mióta finnugoroznak és miért ....?

A török nyelvekhez még: ezeket meg egy időben hívták tatárnak vagy török-tatárnak. Oroszországban pedig a tatár elnevezést még nem török nyelvekre is használták.

Egyáltalán miért finn-ugor alapnyelvnek nevezték el, amikor az „ugor" nem is finnugor eredetű szó, hanem türk. Avagy ha a kisebb finn ág a maga össz. kevesebb, mint tízmillió beszélőjével kiérdemelte a becses „finn" nevet, a másik nyelvi ág miért nem kaphatta meg a „magyar" nevet (amikor a magyarnak már önmagában több mint tízmillió beszélője van még ma is), sőt finn-magyar alapnyelv (vagy magyar-finn alapnyelv!) helyett egyszerűen nevezhették volna és nevezhetnénk „magyar nyelveknek" is az egészet (más hasonlók mintájára: latin nyelvek, török nyelvek).

Az elnevezés ilyen szinten teljes mértékben lényegtelen. Kétségtelen, hogy a magyar laikusok körében bizonyára jóval kevesebb ellenérzés lenne, ha "magyar nyelvcsaládnak" vagy "magyar nyelveknek" neveznék, de a megnevezés semmilyen adaton és következtetésen nem változtat. Az már csak tudománytörténeti érdekesség, hogy miért és hogyan alakult ki a ma használatos elnevezés - maga a folyamat tkp. véletlenek sorozatából áll. Korábban egyébként hívták a ma finnugornak nevezett nyelvcsoportot ugornak is (pl. Budenz), ami ma ugye kicsit mást takar. A török és a latin nyelvek elnevezése mindenesetre kicsit más, ugyanis ezeknél van egy nagyjából jól ismert és leírható nyelv, melynek önelnevezése is ismert, s amiből az utódnyelvek tkp. mind levezethetők (a töröknél azért nem teljesen, de majdnem), így védhető lehet a megnevezésük. Viszont valójában azoknál is tökéletesen mindegy az elnevezés, alakulhattak volna épp másként is, akkor is csak ugyanazt jelentenék.

A baj nem ez, hanem az, amikor az ismeretlen eredetű szavainkra hasraütésszerűen ráhúzzák, hogy azok mind csak szláv stb. átvételek.

Amire azt lehet mondani, hogy szláv vagy más eredetű, az nyilván nem lehet ismeretlen eredetű is egyúttal. Természtesen lehet bármely szó etimológiája helytelen - ezeket nyugodtan cáfolhatod egyenként a megfelelő adatok felvonultatásával, s ha csak cáfolni lehet, más bizonyítható eredetet nem, akkor visszaminősíthető ismeretlen eredetűnek. Ha hasraütésszerű lenne az adott eredeztetés (nem tudom kire gondolsz, akire ez a módszer jellemző), akkor különösen könnyű dolgod lesz. Hajrá :)

Pedig ha félretesszük a piszkálódás, és azt, hogy mindenkit az őrültmagyarkodók közé sorolunk, aki néhány logikus kérdést feltesz, akkor nagyon is érdekes ez a kérdés. Egyáltalán miért finn-ugor alapnyelvnek nevezték el, amikor az „ugor" nem is finnugor eredetű szó, hanem türk. Avagy ha a kisebb finn ág a maga össz. kevesebb, mint tízmillió beszélőjével kiérdemelte a becses „finn" nevet, a másik nyelvi ág miért nem kaphatta meg a „magyar" nevet (amikor a magyarnak már önmagában több mint tízmillió beszélője van még ma is), sőt finn-magyar alapnyelv (vagy magyar-finn alapnyelv!) helyett egyszerűen nevezhették volna és nevezhetnénk „magyar nyelveknek" is az egészet (más hasonlók mintájára: latin nyelvek, török nyelvek).

A finn-magyar rokonság nyilvánvaló (és a magyar rokonsága a kis lélekszámú vogul, osztják stb. népecskékkel), ezt senki meg se kérdőjelezheti. A baj nem ez, hanem az, amikor az ismeretlen eredetű szavainkra hasraütésszerűen ráhúzzák, hogy azok mind csak szláv stb. átvételek.

Tényleg, mi van akkor?

Akkor nem rokon a magyar "kettő" a finn "kaksi"-val?

Vagy a magyar "három nő" nem nyelvi rokona vogul "hurem né"-nek?

És ha fenti szavak nem rokonok, na, akkor mi van?

Akkor milyen elegáns nyelvi klub vesz fel minket tagnak?

Szerintem semmilyen.

És az jó nekünk?

Kedves Livcsi!

A kérdés nagyon jó ugyanakkor erősen provokatív. Provokatív azért, mert egy paradigma váltásra lenne szükség ahhoz, hogy erre a kérdésre lehessen választ adni. Egyelőre erre a kérdésre az Akadémia nincs felkészülve. Amióta megszerkesztették az indogermán elméletet azóta ez egyetlen magyarázat a nyelvcsaládokra, hogy volt egy alapnyelv. A nyelveket különböző csoportokba osztották, majd elkezdték a csoportokon belül a hasonlóságokat keresgélni, így alakultak ki az alcsoportok, vagyis a közeli nyelvcsaládok. Mikor ezt megszerkesztették akkor elkezdtek szabályokat felfedezni, kitalálni, amik a nyelvcsaládokon belül a kapcsolatokat megerősítették. Ezzel persze a szellemi kreativitást is korlátozták. Az eljárásra jellemző hogy a jelenből mentek vissza a távoli múltba. Ez az eljárás következtetéseken, és elméleteken alapul, vagyis megpróbálunk megmagyarázni valamit, amit nem tudunk. Ez az eljárás természetesen magába hordozza nem csak a tévedések halmazát, hanem a széleskörű lehetőségek, és alternatív magyarázatok kizárását is. Például egy olyan magyarázatot, hogy nem volt finnugor alapnyelv de ettől függetlenül ma még ismeretlen okokból bizonyos nyelveket egy „családba” lehet osztályozni, mert a természet még ismeretlen törvényei csoportokba terelik a nyelvek fejlődését! Odáig jutottak hogy aki elkezdte a nyelvcsaládok ellentmondásait firtatni, vagy hasonló provokatív kérdést tettek fel azok kiírták magukat a „tudományos életből”, sőt megszégyenítették, vagy nevetségessé tették őket. Hisz az egyetlen tudományos magyarázat maradt az alapnyelv.

Olyan 10 éve azonban a genetika fejlődésével ez a kérdés felvetődött, ugyanis az addigi őstörténetet a nyelvészek írták, mindent a közös gyökerekből eredeztetve. Azt hitték hogy a nyelvcsaládok népei vérségi rokonok is. Ez a tézis azonban egyértelműen megbukott még akkor is ha Fodor István a Nemzeti Múzeum főigazgatója nem képes ezt már magáévá tenni. A fiatal nyelvészek, a Történelem Tanárok Egyesülete mind kimondta, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a nép és nyelv között. Vagyis egy nép a történelme folyamán többször is válthatott nyelvet. De persze ez is csak egy lehetőség hisz tudjuk hogy egyesek váltottak nyelvet mások megőrizték évezredeken keresztül a sajátjukat. A magyar biztos, hogy egy olyan nyelv, amelyik nagyon régtől beszélt, korábban nagy területen, ezért az újkori nyelvekben sok magyar szó felismerhető. A magyarhoz viszonyítva a latin rövidebb ideig volt egy nagy nép nyelve mégis, ma az újlatin nyelvekben százmilliók között tovább él, bár a latin már nagyon régen nem köznyelv.

Mivel az Akadémia meg sem vizsgálja annak a lehetőségét hogy volt-e finnugor alapnyelv, mert ezt a lehetőséget tényként, axiómaként tekinti, ezért a kérdés megválaszolására még várnunk kell, bár engem is nagyon érdekelne!